Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
218 amely a hazai bábaügy első nagyarányú javító tervezete. A bennefoglalt javaslatokat a bizottság felterjeszti a vallás- és köz- oktatásügyi, valamint a belügyminiszterhez, hogy azok mielőbb megvalósulásra jussanak. Megrendítő adatokat sorakoztat fel Tauffer könyvében, amelyből kiderül, hogy 10 év alatt hazánkban 51.000 anya pusztult el gyermekágyi lázban s valóban jogosult szemrehányása: .. Semmelweis hazájában az ő úttörő kezdeményezése óta egy hang sem emelkedett a nyilvánosság terén a helyzet javítása érdekében“. Szorgalmas munkásságot fejt ki a Korányi Frigyes vezetése alatt működő influenza bizottság is, amely a járványok lefolyásának tanulmányozását 400 szétküldött kérdőív adatainak feldolgozásával iparkodik tökéletesebbé tenni. A Hőgyes Endre vezetése alatt álló „veszettség tanulmányozására kiküldött bizottság“ is folytatja áldásos tevékenységét. Az egész világ orvostudományát is beleértve, az érdeklődés központjában még mindig az előző évben ismertetett Koch-féle tuberkulin állott. Tudományos közlemények és újságcikkek hihetetlen tömege foglalkozott a csodálatos hatásúnak hitt szerrel, kezdetben égig magaszalva, később az ellenkező végletbe csapva át. A szer tanulmányozására Korányi Frigyes elnöklete alatt alakult bizottság május 2-án már beszámolt tapasztalatairól az egyesületben. Január 31-én mutat be Korányi elsőízben „Koch-féle szerrel kezelt betegek“-et, amelyet február 7-én Müller Kálmán, Hochhalt Károly, Imrédy Béla hasonló tárgyú előadásai követnek. Korányi idevonatkozó érdemeit Müller Kálmán is kiemeli emlékbeszédében: „Egyesületünkben igen mozgalmas tevékenységet fejtett ki akkor, amikor Koch először előállott tuberkulin-kezelésével és ő ennek tanulmányozására itt az egyletben egy ad hoc bizottságot alakított. Az idők nagyobbodó távolából is emlékezhetünk reá, hogy Koch tuberkulinja „miként támasztotta világszerte a reménységnek azt az őrült lázát“, hogy most már bezárult a halál legnagyobb kapuja és hogy ezen túlhajtott reménységek romjain nem maradt egyebünk, mint egy nagy csalódás. A bizottság tagjai — mind saját tapasztalataik alapján — kivétel nélkül e csalódásnak adtak kifejezést, egyedül csak Korányi, az ő éles judi- ciumával olyan véleményt adott le, amely egy részében az akkori tényállást lezárta ugyan, de más részében a jövőre vonatkozólag olyan következtetéseket mutatott, amelyeket a specifikus therapia haladása és fejlődése, különösen az utóbbi időben, fényesen igazolt“.1 Kiemeljük még az egyesület január 10-i ülését, amelyen Bókay János „Intubatioval kezelt és gyógyult croup-esetekről“ ad elő és bemutatja az O’Dwyer-féle intubatios készüléket. 1 Az orvosi tudomány magyar mesterei, Bpest, 1924. 159—160. o.
