Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
217 bécsi orvosegyesület és a budapesti orvosegyesület között. A bécsi, fennállásának már első idejétől kezdve messzemenő állami és városi támogatásban részesült, míg a budapesti „azon egyesület, amely a magának kijelölt téren egy félszázadon túl terjedő szellemi munkájával és ... jelentékeny anyagi áldozataival mozdítja elő az ország közjavát, a kötelesség teljesítésének tudatára támaszkodhatik. Tette pedig ezt az egyesület mindezideig saját erejére támaszkodva, mert a hatóságok részéről soha, semminemű anyagi támogatásban nem részesült“. Az indokolt kérelem kedvező elintézését a következő év hozza meg. Nagyjelentőségű mozzanat volt az egyesület életében a Balneológiái Egyesület ez évben történt megalakulása. Eszméje az előző évben megtartott balneológiái kongresszusról indult ki, amelynek összehívása ugyancsak az Orvosegyesület balneológiái bizottságának érdeme volt. Megalakulásával „egy rég és gyakran kifejezett óhaj teljesült és úgy a tudományos balneológia, mint a hazai gyógyfürdők és ásványvizek közös érdekei egy illetékes központot nyertek...“ Alakuló gyűlését május 3-án tartotta az Orvosegyesületben „A Magyar Szent Korona Országainak Balneológiái Egyesülete“ címmel, miután Tauffer alapszabálytervezetét az Orvosegyesület választmánya április 13-i ülésében tárgyalta. Alapszabályait a belügyminiszter július 26-án hagyta jóvá. A Balneológiái Egyesület az Orvosegyesülettel szoros kapcsolatban marad s benne utóbbit 25 kiküldött tag képviseli, az alapszabályok kötelezik a balneológiái egyesületet évi jelentésének az Orvosegyesület részére való megküldésére. Az egyesület első elnöke Tauffer Vilmos, titkára Löw Sámuel. A balneológiái bizottság, mint szükségtelen, feloszlik. Tavasszal tér meg a szülőföld ölébe az egyesület legnagyobb nevű néhai tagja, Semmelweis, akinek földi maradványait a schmelzi temető kiürítését megelőzően hazaszállították. Ravatalára az egyesület megbízásából Kézmárszky helyez koszorút s küldöttségileg képviselteti magát, amikor a Walthier-kriptában ideiglenesen csendben eltemetik. Markusovszky vezetése alatt megalakul (május 23) az egyesület Semmelweis emlékének méltó megünneplését előkészítő bizottsága, amely az orvoskari tanártestületnek hasonló bizottságával június 5-én közös bizottsággá olvad össze s vesz részt hosszú éveknek ugyancsak fáradságos és önzetlen munkájában. Kimagaslóan fontos Markusovszky elnöklete alatt az egyesület puerperalis bizottságának az egész országra kiterjedő tevékenysége, amely még 1882 december 2-án alakult meg Lieb- mann Mórnak a gyermekágyi láz prophylaxisáról tartott előadása után. A bizottság működését megkoszorúzza a bizottság tagjának Tauffer Vilmosnak ez évben megjelenő: „A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban, mint a gyermekágyasok és gyermekek nagy halálozásának egyik tényezője“ című műve,
