Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VI. Az egyesület első évkönyvének megjelenésétől az egyesületi székház megszerzéségi (1875-1891)
209 hogy a következő évben már a saját otthonukban tartanak házfelavató ünnepélyt.1 Az influenza-járvánnyal kapcsolatosan az igazgatótanács megbízásából január 25-én Ángyán Béla tart előadást az influenzáról, amelyet számos, még a következő, február 1-i ülésre is átterjedő hozzászólás követ. Ángyán egy bizottság kiküldetését indítványozza: „melynek haladéktalan feladatává tétessék esetleg kérdőívek szerkesztése és szétküldése alapján egyöntetű adatokat gyűjteni az influenzajárvány fellépéséről hazánkban“. Indítványát elfogadják s a bizottság Korányi Frigyes elnöklete alatt meg is alakult. 1 Némái József idézett művében (51—52. o.) így emlékezik meg a telekszerzésre irányuló kísérletről: „... a háztelekügy által... az Orvosi Kör a Királyi Orvosegyesülettel sajnálatos versengésre és egészen felesleges meghasonlásba jutott. Ugyanis a Királyi Orvosegyesület, áthatva az egyesület nagy kulturális jelentőségétől, már régóta kívánt tudományos működésének, az azzal összekötött könyvtár és olvasótermének állandó és csendes hajlékot biztosítani és azért a fővároshoz fordult telekadományozásért, illetőleg egy általa kívánt telek olcsó áron való átengedéséért, mely úgy az orvosegylet, valamint a könyvkiadó társulat, továbbá egy még létesítendő hygienikus múzeum számára saját házának építésére szolgáljon. Éppen kelletlenül jött az orvosegyletnek a hasonló célú kérelem — az orvosi kör részéről. A kör ugyanis magát egészen mellőzve látván, szintén kérelmezett telket a fővárostól, illetőleg kérelmezte az ajándékozandó telek felét a maga és társai részére, melyek az országos segélyegylet és a magyar orvosok és természetvizsgálók központi választmánya voltak. Ezek szintén, főleg az utóbbi, kétségbe nem vonható hazai kulturális missióra hivatvák és a körnek főleg az lebegett szemei előtt, hogy az ajándékozandó féltelek a segélyegylet tulajdonát fogja képezni és ennek vagyongyarapodása nem egy orvos özvegyének és árváinak fogja a szemeiből a könnyet törülhetni. Nagy visszatetszést szült a körnek ilyetén az orvosegylet ajándékozási kérelmébe való bele avatkozása ezen utóbbinak választmányánál; de hiába, a körnek is, mint minden szentnek, maga felé hajlott a keze és a mi különös mentségére szolgál ezen esetben, nem is maga felé, hanem az elszegényedett kartársak és elhagyott özvegyek telítetlen asztala felé. Az eredmény pedig az volt, hogy a főváros tekintetbe véve a körnek kívánságát, tényleg úgy adományozott háztelket, hogy az összes orvos' egyletek számára építendő háznak képezze alapját, tehát felerészben a királyi orvosegylet és felerészben a körnek, illetve társintézményeinek. A királyi orvosegylet azonban igen izgalmas ölésiben, mert hisz a körnek tagjai a saját tagjai is voltak, nem fogadta el az ajándékot először, mert a felajánlott telket nem tartotta alkalmasnak, másrészt, mert nem akarta a ház-, illetve telekközösséget a körrel. Csekély szótöbbséggel döntött ez ügyben. A kör azonban köszönettel vette tudomásul a felajánlott telket, a fővároshoz intézett átiratában felemlítvén, hogy éppúgy a szóban levő Bezerédy-utcai, valamint bármely más ajándékozandó háztelket hálás köszönettel fog fogadni. A tanács azonban, látván hogy az ajándékozandó telekkel nem bírja mindkét fél igényeit kielégíteni, mivel az egyik azt el nem fogadja, egészen napirendre tért az ügy fölött. Későbben . . . helyre állott a béke a két testvér között a ház dolgában.“ 14
