Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)
Visszapillantás
esztendőkben 48—72 filléres ápolási dijak gyászos keretébe kellett gyömöszölni a beteg életet. — így súlvosodnak egyre a súlyos gondok. A kórház gazdasági életét két faktor irányítja. Az ápolási dijak megállapítása egyes betegek után és a betegek napi létszáma. Már az 1922. évben megérlelődött bennem a gondolat, hogy a 76 ág\ra méretezett kóiház magasabb orvosi szintje a drágulási index (e kifejezés is a sanyarú inflációs idők szótárából való, de sajnos még ma is használatos) folytonos tornyosulása következtébe n csak úgy tartható fenn, ha a kórházi ágyak számát szaporítjuk. Impulzust adott erre az is, hogy elmegyógyintézeteink nagyrésze csonka törzsünkről leszakiltatolt, és hogy az összetört, csonka Magyar- ország minden tízezer lakosából 5-6 ember válik e'mebeteggé. Békebeli luKUs-ferőhelyeink, egy különálló pavilion, lehetővé tették negyven elmebetegnek az elhelyezését. így kezdte meg működését l925-ben az elmebetegosztály. Most már besávosodik a nap és gazdaságilag vigasztalóbb jövőnek nézünk elébe, de nem szűnt meg a bizonytalanság érzése. Mig felhők csüggenek fölöttünk, küzd bennünk a javítás vágya' s tovább keressük hittel és kedvvel az utakat, bogozzuk ábrándjainkat, hogy a Margit közkórház háborús nívóját ne csak hogy megerősíthessük, hanem tovább is fejleszthessük. Mert a kultúrában nincs megállás, annak nincs végső határa és sohasem készülünk el vele. Reménykedő figyelemmel kísértük a vérszegénységre csapolt ország hozzánk illetékes nagy orvosának Dr. Vass József politikai megnyilatkozását és legelején jártunk azoknak, kik idejekorán meglátták, hogy Vass József népjóléti miniszter és vezérkara közegészségügyi politikájának életépitő tettek járnak a nyomában. Ezt kihasználatlanul hagyni a Margit közkorháznak nem szabad. így még 1925-ben — izgatott kezekkel kopogtatjuk a népjóléti minisztérium ajtaját Griger Miklós szeretett és mindig készséges képviselőnkkel, hogy az elmeosztály kibővítését — mire sajnos országos érdekből oly nagy szükség volt — kérelmezzük. Csakhamar megérkezett kérelmünkre a válasz, hogy a miniszter ur az elmeosztály kibővítése céljából amortizációs kölcsön felvételét engedélyezi és ennek törlesztésére a kórház tizenkét éven keiesztül minden beteg után naponként háromezer korona segélyben részesül. Hála és elismerés illeti meg a csornai községi képviselőtestületet, hogy egyre jobban átérzi az egészségügyi intézmények nagy horderejét és majdnem egyhangú határozattal szavazta meg a kórház kibővítéséhez szükséges kölcsönt. A boldog Anglia szerencséjét okosságának köszönheti. Okosságra vall a képviselőtestület határozata is, midőn belátta, hogy a kórház ma már nemcsak felebaráti szereletet jelent, hanem civi2
