Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)

Visszapillantás

lizációt és népnevelő erőt is és értéktöbbletet a község háztartásában. A kibővített elmeosztály 57 méter hosszú, emeletes épület és 120 elmebeteg befogadására szolgál.

A kibővült elmeosztály 1926 decemberében adatott át a forgalomnak.

így visszatér a kórház ereibe a szabályos vérkeringés annál inkább is, mert 1926-ban már reális, a pénz elértéktelenedésének tükörképeként jelentkező drágaság és a kórház költségvetése alapján bírálták el és állapították meg a kórház napi ápolási dijait.

Mint az egyptomiak mesebeli szent madara kelnek uj életre hamvaikból megujhodva a magyar közegészségügy oszlopai: a kórházak — 1926-ban.

így erősödik meg elevenségében a Margit közkórház is.

Gazdasági ügyeinek vitelére szakképzett, dolgos, lelkiismeretes munkaerőket kap, orvosi személyzete is kibővül.

Régi szép berendezése felújítva, értékleltára meggazdagodva, sebhelyei beforrasztva, újból oly közegészségügyi értéket jelent a járásnak, mint mikor kapuit a háború elején megnyitotta.

De most már működésében nemcsak az emberrombolás jóvátétele, hanem egy szebb, jobb emberi élet fejlődésének harcvonala is előre nyomul.

Az anyagiak már nem szabnak kicsinyes korlátokat működésének.

A kórház újból megmutatja a nagyközönségnek a maga valójában a tisztaságot, mi a higiena legelső feltétele.

Tökéletes harmóniában a profilakszissal, kültelki ligetét is karban tarthatja az elmebetegekkel, hol a test edzésére alkalmas sportjátékoknak nyújt teret és módot ad arra, hogy úgy a betegek, mint a mindennapi munkában kifáradtak egyre virulóbb kertjében üdülést, felfrissülést találjanak. A majd két holdas parkban kora tavasztól késő őszig színes a világ, benne a látogatók megtanulnak örülni a virágfakadásnak és az élet szépségeinek.

A kórház 1927-től kezdve a szülő anyák fokozott védelmét is prog- rammjába vette.

Messze hangzóan ismertette a kórház az isteni gondviselés magyar törvényét: az 1898. XXI. t.-c. 3-ik paragrafusát, hogy eljusson az a zsellérkunyhókig, hol az áldott fnéhü asszony az élet legszentebb hivatásának küszöbén egy szál faggyú gyertya füstölgő lángja mellett vaju* dik. Ennek hatása alatt 1927-ben 40 volt a kórházi szülések száma, — 1928-ban pedig 55.

E tekintetben sem tekinti a kórház működési fejlődését lezártnak, nem mond le a tovább építés reményéről, szerkezetének tökéletesítéséről.

18