Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - XII. Fejezet. 1893.
59 XII. FEJEZET. 1893. Az 1893. évnek két eseménye volt. Az egyik, a mi eseményszámba ment, mert egészen új tér nyílt működésének, a cs. és kir. 4. hadtestparancsnokság megkeresése az iránt: vájjon az egyesület a katonai egészségügyi szervezetnek mozgósítás, háború esetén való önkéntes támogatására hajlandó lenne-e ? Ezen megkeresés folytán a fontos ügyhöz mért komoly tárgyalás után az egyesület készségét jelentette ki, egyben »Határozmányok« czím alatt 12 pontba összefoglalva közölte a feltételeket, melyek mellett a támogatást nyújthatja. Ezen nagy horderejű működés szervezésének alább külön fejezetet szentelünk. A második esemény annak az érdeklődésnek jeléül, mely az egyesület működése iránt nemcsak a székes főváros polgársága, hanem a legmagasabb körök részéről is nyilvánult, volt Jenő cs. és kir. főherczeg ő fenségének a közp. állomáson tett látogatása, mely alkalommal ő fensége a látottak s tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki. Ezen évben az évi működés átlaga kerekszámban 8.800-ra emelkedett, beleszámítva ezen összegbe a betegszállítást, haláleseteket, mozgó-őrségeket, tűzhöz kivonulást és vaklármát. Nevezetesen betegszállítás végeztetett 2,024 és 1887-től 9.956 esetben. A működő tagok száma 757 és 1887-től az egyesület volt működő tagjainak száma 929. Az 1893. évben tényleges szolgálatot teljesített 214; rendes szolgálatok száma: 1.454; mozgó-őrségi szolgálatoké: 1.580. Ellenőrző orvosok száma 95. A szolgálat terén a teendők most már annyira felszaporodtak, hogy az áll. főparancsnok azokat nem végezhetvén, parancsnokul dr. Etienne Károly és szaksegédűl dr. Róna L. Oszkár adatott melléje. Mindketten oly jeles szolgálatokat tettek az egyesületnek a működés terén, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetre érdemesítette őket. Az anyagi támogatás ezen év folyamán némi lendületet Mozgósítás, háború esetén való segéd kezés. Jenőfőherczeg ö Fenségének látogatása.
