Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - XI. Fejezet. 1892.
58 zendők lesznek ; azonban, fájdalom, költség-fedezet hiányában ezen, annyira fontos intézményt meg nem valósíthatták. Az igazgatóság a mentés és első segély eszméjét a fő- és székváros határán túl is törekedett terjeszteni s felkarolni. Bizonyítékául szolgál ezen törekvésnek, Kolozsvárott dr. Haller Kálmán, dr. Brant főorvos, dr. Rózsahegyi Aladar e. tanár és dr. Pataky Leónak több humánus gondolkozásé főúr támogatása mellett a »Kolozsvári önk. mentő-egyesületnek« január hó 28-án történt megalakulása. Az egyesület legnagyobb készséggel volt segélyére a testvér-egyesületnek s nemcsak alapszabályait s összes iromány-mintáit bocsátotta rendelkezésére, nemcsak három mentőt küldött Kolozsvárra az első napi szolgálatok ellátására, hanem a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében — megemlékezve arról, hogy a Bécsi mentőtársaság hasonló jótéteménye tette lehetővé működésének 1887. május 10-én történt megkezdését — az alakulás nagyon jól ismert nehézségeivel küzdő egyesületnek egy teljesen felszerelt Landauer-kocsit, hordagyat, méreg-szekrényt, gyomormos ót és egy szer• és kötszertáskát adományozott. Ezen bajtársi tényt az 1893. márczius 28-án tartott közgyűlés készségesen jóváhagyta, a testvéregyesület megalakulása felett örömét fejezvén ki. A kolozsvári egyesület összes ténykedése 1892. febmár 28-án történt működésének megkezdése óta 1897. márczius 31-ig: 7.483. De nemcsak Kolozsvárott, a hol az intézményhez az anyag meg volt az egyetemi polgárokban, hanem egyes vidéki városokban is alakultak az ottani viszonyoknak megfelelő mentő-egyesületek. így mindenekelőtt Temesvárod, Székesfehérvárott, Nagy-Váradon, Szabadkán a tűzoltó-egyletek kebelében humánus működésüket dicséretes buzgalommal s szép sikerrel végzik.
