Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai

Rottenbiller Ödön dr.: Anipyrin pótszerek

A SCOPOLAMIKUM PHARMAKOLOSIÁJA

19

sójának, mi kiderül a hidegvérüeknél az esetek körülbelül felében látható tetanusbóf a m eleg vérüeknél észlelt fokozott re flexibilitásból, mindenek felett pedig az idült mérgezés képére annyira jellegzö paresiséből a hátsó végtagoknak.

14. A scopolamin hatása az agyra.

Egy nagy kutyánál a regio cruciata táján trepanatiót végeztem. A szer hatását részben úgy vizsgáltam, hogy direct a durára kentem el vattagomolyag segélyével, majd meg a dura alá fecskendeztem a Pravaz-fecskendö tűjével, részben pedig magába a véráramba vittem a vena jugularis közvetítésével. A trepanált helyen azután faradicus árammal izgattam a regio cruciatát. A kísérlet megkezdése előtt rövid ideig tartó izgatással erős, 2—3 perczig tartó epilepsiás görcsöket tudtam kiváltani. Miután a kutya az első rohamból kissé magához jött, 1 centigramm scopolamint kapott. A most előidézett roham úgy tartamára, mint intensitására nézve eltérő volt a scopolamin előtti rohamtól. További scopolamin adagok még inkább lefokozták a rohamok erélyét és időtartamát. 5 centigr.-nál többet egyszer sem adtam állataimnak.

Bár e nembéli kísérleteim csekély számúak (mindössze három), a promptul jelentkező sedativ hatás — legalább faradicus insultusok szemben — olyannyira szembetűnő, hogy Ramm1 kísérletei nélkül is mernék a scopolamin brómsójának e tekintetben való megbizhatóságáról szólni.

Külömben utalhatok itt Szalay tr. kisérleti eredményeire is, ki kisérleti eredményeinek összegezéseképen kiemeli, hogy «a scopolamin, mint nyugtató szer minden esetben beválik».

Ernst2 is hasonló értelemben nyilatkozik e szerről tiz elmebetegnél tett észleletei alapján. 1 2

1 Ernst, scopolaminról irt tanulmányában igy ir . . . . «mein College W. Ramm fand d. das Scopolamin auf die Erregbarkeit der Grosshirnrinde auffalend stark herabsetzend wirkt» (Gekrönte Preisschrift). Még nem jelent meg.

2 V. ö. Ernst. Zur Frage etc, .... 84. old.

2*