Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LXIII egyszer kifejlődött betegség épen olly kevéssé orvosolható mint a’ métely, ’s ennél annyival öldöklőbb , mert benne az állatok sokkal hamarább elhullanak, ’s mivel leginkább a’ bárányokat támadja még, úgy hí gy néha az egész sarjadékat elpusztítja. Gyógyszerek rendesen foganat nélkül maradnak. Ha mindazáltal valakinek gyógyszerekkel próbát tenni kedve volna, ezek csak a’ betegség kezdetében használtatnak, ’s ezen esetre szinte azon orvosságok javasolnátok, mellyek már a’ métely ellen említtettek, ’s azokhoz még darabra fél lat szárított hangyabolyport adhatni. A’ juhokat pedig ezen gonosztól szinte azon szabályok megtartása által óvhatni meg, mellyek a’ vizkórságnál felhordattak. Az illy férges juhokat az eladónak két hónapi határidő alatt visszavethetjük. 49. §. Lovak taknyossága, vagy szopornytcza, és börféreg. A’ taknyosság vagy szopornyicza hiízamos és nagy mértékben ragadós betegség, melly vagy korábbi mirigyből és náthából önkényt fejlődik ki, vagy a’ benne szenvedő lovaktól ragadály által egészségesekre is átszáll!tátik. Az első eset többnyire fiatal lovak közt történik, mellyeknél különféle mostoha körülmények által még a’jóféle mirigy és egyszerű nátha is igen gonoszszá változhatik, úgy hogy belőle lassú és rósz indulatu nyavalya támad. Az orr folyadéka, melly elebb sárga, vastag és egyenlő volt, most mintegy megaludt, és csomós turóneuni foszlányokkal vagy bolyhokkal kevert lesz; az orr belső hártyáját verhenyeges sujtások és pettyek tarkáz- zák; a’ nyeldeklőjárás alatti eleinte tálán meleg és fájdalmas mirigydaganat, melly legtöbb illy esetben egyik vagy másik félen van ’s azért egyda- lom nélküli, kemény és nehezen mozdítható lesz; mihelyt tehát az orr folyadéka enyekes lesz és az orrlyukak szélein piszkos var gyanánt ülepedik le, már akkor a’ mirigyet gyanúsnak kell tartani, melly igen könnyen tak- nyossággá válhatik. E’ gonosz kimeneteltől főleg akkor tárhatni, ha mirigyes lovak ke- hesen lehelenek ’s szőrük borzas. Lehelés közben némi süvöltő moraj mind inkább inkább világosan hallható, ’s az orr belső hártyája fonnyadt, piszkos és ocsmány szinti lesz: a’ zöld, hamuszinü vagy és nyúlós orrfolyadék var gyanánt mind inkább az orrlyukak széleire tapad , ’s többnyire csak egyoldalú vagy legalább egyik orrlyukból bővebben csorog, mint a’ másikból. A’mirigydaganat leginkább egyoldali, kemény, mozdithatlan és fájdalom nélkül való; csak későbben tűnnek még aztán fel orrban a’ takonyfekélyek, de gyakran olly magasan fészkelnek, hogy az állatnak éltében nem is láthatók. A’ taknyosság minden más korábbi betegség nélkül kifejlődhetik fer- tőztetés által még olly lovaknál is , mellyek addig tökéletes egészségben voltak. Az elragadás után nehány nap múlva már mindenféle betegségjelek előállanak , u. m. csökkent étvágy , szomorúság, sebes lélekzés ; de mellyek utóbb ismét el szoktak tűnni. A’ nyeldeklőjárási nyirk mirigyek megdagadnak , közönségesen egyoldalúak; kemények és merőek. Belül az orrhártyán majd veres pettyek és csikók mutatkoznak; eleinte világos, vizes takony fr>ly, melly csak hamar sárgás vagy zöld lesz, de még folyvást átlátszó marad. Tovább majd apró hólyagocskák támadnak az orrhártyán , kivált az orr közfalán lefelé, mellyek nem sokára kifakadnak , ’s felduzzadt szélű, halvány és szalonnás fenekű rákfekélyekké válnak. Ha aztán a’ lelekzés is
