Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LXIY szuszogó lesz, jele, hogy ezen takonyfekélyek már felfelé magasabban fész- kelődtek az orr üregébe, ’s ez esetben a’ nyavalya teljességgel orvosol- hatlan marad. Ha szinte a’ lovaknak egyéb testükön ez állapotban semmi beteges nem látszik, ha az étvágy és emésztés még mindig élénk és minden életmunkásság szintúgy mint az egészségeseknél megvan is; orrfolyadékuk már még is ragadós. Az eddig, még csak egy helyre szorult nyavalya lassanként úgy gyarapodik , hogy a’ takony nemcsak az egész nyálkás hártyát, hanem még az orr- és homloküregeknek csontlemezeit is megtámadja. Az orrfolyadék igen zavaros, hamuszinü, siirü, vércsikokkal ’s a’ megtámadott csontokból származó feketés pontokkal tarka, és utálatos szagu lesz. Az orr belső hártyáján az ocsmány szinü ráknemü fekélyek naponként szaporodnak és növekednek, a’ szőrök felborzadnak, mindenféle vizes daganatok és féreggümők támadnak. Azonban nem minden taknyos lónál vannak megkeményedett mirigyek a’nyeldeklőjárás alatt, ’s azért a’ takonyról gyanús lovak megítélésénél annál pontosabban meg kell mindent vizsgálnunk, mivel ravasz emberek e’ nyavalyának eltitkolására gyakran minden módot elkövetnek. Ha a’ taknyos lovak felbontatnak, a’ legkétesebb esetekben is leggyőzőbb taniíjeleit fogjuk e’ betegségnek látni azon rongálásokban, mellyek a' nyavalya külön fokaihoz képest majd magasan az orr üregének belső hártyáján, majd az orr-csigacsontokban , a’ homlok és állkapcza üregeiben, a’ nyakmirigyekben és légcsőben találtatnak. A’ fekélyek, csontfene, ’s csomóba gyűlt geny azonban többnyire csak a’ főnek egyik oldalában szoktak lenni ’s illyenkor az orrfolyás is csak egyik lyukon történik. Igen gyakran a’ mellnek és hasnak is minden belső részei meg vannak rongálva. Sokszor ugyanis a’ tüdő gümősnek, a’ fodorhájmirigy pedig a’ has üregében megkeményedetteknek ’s fekélyeseknek tapasztaltainak. E’ fekélyek az orr üregéből nem ritkán a’ torokba és légcsőbe lefelé tovább terjednek , úgy hogy a’ légcsőben is genytől összemart fekélyes és felpor- hanyult helyek találtatnak. 50. §. Óvó rendszabályok a’ szopornyicza drag adása ellen. Mivel mind azon gyógyszerek, mellyek ekkoriga’ kifejlődött szopor- nyicza ellen használtattak, sikeretlenek, ’s mivel e’ pusztító ’s gyógyít- hatlan nyavalya egy lóról igen könnyen másra mehet; e’ tekinteteknél fogva a’ megfertőztetés elkerülésére méltán igen szorgos vigyázatot kell fordítanunk. Az egészséges lónak megfertőztetése akkor történik , ha a’ beteg lónak taknya, genye vagy nyálkája az egészséges ló orrának belső hártyájával közvetlen érintésbe jő; vagy ha a’ méreg a’ bőrnek más, de sebes helyéhez férkezik. Leggyakrabban esik pedig a’ lovak fertőztetése az által, hogy taknyos lóval egy rácsból esznek , egy vödörből isznak ’s e’ mellett orruk a’ beteg taknyától megérintetik. De nemcsak taknya gyanús a’ taknyos lónak, hanem vére. vizelete, nyála , sőt izzadsága is. Ha azonban e’ folyadékok darab ideig levegőnek és melegnek kitétetve voltak , úgy ragadó erejöket egészen elvesztik. Az istálóezközöken kivül alkalmat szolgáltathatnak egészen lovak megfertőztetésére még a’ taknyosak pokróczai, zsabrákai, zablái ’s a’ t. is,
