Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LXII nyeleiül liszttel és vízzel, vagy nyaladékul zabdarával; bárányoknak pedig csak felényi. Ugyan ezt lehet előző orvoslás gyanánt egész nyájnak is adni, melly közt már egyes darabok betegülni kezdenek. Szinte e’ végre ajánltatik dohány- és venyigehamu, hamuzsir, minden fanyar fahéj, komló, maláta, mészviz (két vagy három kanálnyi) nehány csepp kőolajjal vegyítve Mint azonban érintők , mind ezen orvosságokra , biztosan soha sem támaszkodhatnak. Ha egyszersmind a’ táplálék és legelő nem javítatnak, válóban épen nem is használnak. Azért tehát, hol csak lehet, igyekezzünk a’ lapályos és nedves legelőket magas , tömött füvü , száraz térekkel felcserélni, vagy hol az lehetetlen, az olly rósz helyeken legeltetést telhetőleg ritkítani; zöld takarmány helyett gyakrabban illatos szénát, makkot, vad gesztenyét adni, ’s az eledel közé pergelt gabonát, rozst, árpát, hüvelyes veteménye- ket vegyíteni; sót pedig csak igen ritkán nyalatni. Hol azonban a’ métely a’ nyáj közt már elhatalmazott, miután tudva van , hogy minden ellene használható gyógyszerek bizonytalanok, az okos gazda ne mulaszsza el a’ beteg juhokat még őszszel kiverni ’s mészárszékre adni, mert illy betegesekre, mellyek tavaszkor bizonyosan tönkre mennének , egész télen át takarmányt vesztegetni oktalanság volna. Szint olly szorgosan ügyéljen a’ gazda arra is, hogy mételyes juhokat ne vegyen ’s tenyésztésre épen ne fordítson, mert gyakori tapasztalás bizonyította már, hogy az illy juhoktól került bárányok nem csak e’ nyavalyára fölöttébb hajlandók, hanem azt már világra is magokkal hozzák. Mételyes juhokat az eladó két hónap alatt visszavenni köteles. 48. §. Férges tüdővész. A’ férges tüdödög a’ bárányoknak hoszszan tartó és sorvadással párosult nyavalyájok , mellyel a’ légcsőnek és tüdőnek különös elpetyhiidése és jár, ’s ezekben hosszú, vékony, fonalforma férgek teremnek, csomókba ülnek ’s gomboly agként összetekergőznek. Ez úgynevezett tüdőférgek a’ légcsőt ’s mellékágait majdnem egészen bétömik; az állatok folyvást szárazon köhécselnek, néha nagy csomo nyálkát vetnek ki, mellyben számtalan illyen féreg találtatík : a’juhok szemlátomást soványodnak, orrukat gyakran falhoz és rácshoz dörgölik, szem- fényök igen kitágult és meredt, a’ szem fejére kékes, az orr és száj belső hártyája halvány és nyálkás; a’ bőr, gyapjú és ganajlás épen ollyan , mint a’ vizkórságos juhoké. Gyakorta megfuladás által igen hirtelen vesznek el az állatok; de ha ez nem történik is, vizkórságba és aszkórságba esnek , melly életüknek csak hamar véget vet. Noha megnőtt juhok e’ betegségtől nem mentek is, leginkább mégis csak szopós és esztendős bárányok vannak alá vetve. E’ betegség felől néha csak akkor lehetünk bizonyos midőn az elesett vagy megölt darabok felbontatnak, ha csak elébb, mint néha megesik, köhögés által még életükben illy nemű férgeket nem vetettek ki. A’ már fennebb (46. §.) emlitett jelenségeken kívül a’ mell üregében kiömlött vizet találunk; a’tüdő fonnyadt és elált; felületét nyálkával és számtalan fonalféreggel telt gümök borítják, ’s illy férgek a’ légcsőn és mellékágain is csoportosan láthatók. E’ nyavalya legközönségesebben késő őszszel és kikeletkor nedves hideg időben ’s általánfogva hiives és esős esztendőkben uralkodik. A’ már
