Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LX l fordulatot vesz a’ betegség, mint a’ vizkórság (46. §.); egész testen , kivált a’ nyakon , vizes daganatok támadnak. A’ mozgás lankadt és tunya ; a’ juhok gyakran hevernek ’s nehezen lélekzenek. Majd hig és igen szapora ganajlás áll he ’s néhány nap alatt a’ halál is bekövetkezik. Az eldöglött ’s felbontott állatokban mind azon jelenségek szemlélhe- tők, mellyek már (46 §.) a’ vizkórságról emlittettek. Ezeken kívül a’ máj igen nagy, felduzzadt, parázs és ocsmány szinü , néha kétszer olly nagy mint egészséges állapotban , gyakran egészen sötét szinü ’s felületét különféle kemény gümők és vizhólyagok borítják ; befelé, kivált az epejáratokban mételylyel tömve. Ezen férgek különféle nagyságnak és sziniiek, fejérek , vörösbarnák; vagy szürke petytyesek ; laposak vagy lemezalaknak , fordítva tojás- kerekdedek, előrészükön két kis lyuk vagy szájnyílás találtatik; az egészen megnőttek körülbelül egy hüvelyknyi hosszak ’s négy vonalnyi szélesek, a’ fiatalabbak 1—4 vonalnyi hosszak ’s rendkívül véknyak. Többnyire az epehólyag is kitágult, ’s illyen férgekkel és híg, megromlott, kevéssé keserű epével van tele. Ezen fergek, mellyek egyedül csak a’ májban ’s az epehólyagban vagy epejáratokban találtatnak, ugyanott maguktól származnak , de korán sem áll, mit azelőtt hittek, hogy az állatok által pocsolyákból, hínárosokbol ivás közben nyeletnének se. Ep egészségű állatokban , ’s jó években is találtatnak efféle férgek , noha csekély számmal; de nedves időjáráskor rendkívül megszaporodnak. E’ nyavalya csak lassan fejlik kis eleinte nehezen lehet megismerni; rendesen először őszszel mutatja magát világosan, következő tavaszon pedig clly hirtelen elharapódzik, hogy a’ nyájaknak nagy részét rövid idő alatt tönkre teszi. Nemesfajta birkanyájakat ’s azok sarjadékit legkönnyebben meglepi. Azon számtalan gyógyszerek közül mindazáltal, mellyek már e’ nyavalya ellen magasztaltalak, csak egyetlen bizonyos sincs, melly az egyszer már nagyobb mértékben kiféjlődött roszat gyökerestől megorvosolhatná. Ez oknál fogva, a’ betegség keletkezésének , hol csak lehet elkerülését eszközlő óvó- vagy előző módok, a’ már egyszer kitört nyavalya orvoslásának minden próbáinál sokkal többet érnek. Mivel tehát e’ betegség lapályos, ingoványos tájakon, hináros nedve* legelőken, rósz, savanyu, penészes, félig száraz eledel mellett, nedves években leggyakrabban szokott járványként kifejtődni; ugyanazért, ha rósz termés volt, ha jobb eledelt nem szerezhetünk, ha állatinkat az említetteknél jobb legelőkre, mint mellyek e’ nyavalya keletkezésére magok lítat készítenek , nem vihetjük , úgy nagyon is nehéz annak elejét venni. Hol a’ legeltetés illy körülményekkel jár , mennyire csak lehet, más tápláló eledelekkel, p. o. zabbal, lednekkel, pergelt gabonával kellene állatinkon segítenünk. Azonban ezek is, mint magok a’ valódi gyógyszerek, csupán a’ nyavalya első kezdetében használhatnak valamit, mikor t.i. a’ szem lebágyad és sárguli kezd , az emésztés pedig még türhetű jó karban van. Sikerrel használható orvosságok főleg a’ keserítek , vasas részekkel vegyesek , és égvény-olajosak ; p. o. négy font üröm , négy font kalmus- por, két font fényes korom , két font fejérré égetett csont, fél font szarvasszarv- és fél font terpentinolaj , egy negyed- font vasgálicz egybekevér- ve. E’ porból naponként minden darabnak másfél vagy két latnyi adatik
