Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)

Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről

LVIII

45. §. Vizeletfolyás és vérvizelés.

A’ Vizeletfolyás lovakat, szarvasmarhákat es juhokat látogató nyavalya ’s a’ vizelethólyagnak azon szenvedésében áll, melly szerint a’ vizelet igen gyakran ’s szokáson kívül bővebben megyen , úgy hogy az elköltött italnak mennyiségét sokkal felülmúlja ; miből aztán elerőtlenedés és aszkórság következik.

E’ nyavalyának okai többnyire ollyas ártalmak, mellyek az állatokat a’ legelőre járás közben találják , gyakori meghűtés, a’ bőr kigőzölgésének nedves hideg és durva idő általi elnyomása, kemény és sós vizzeli szokatlan elés, leggyakrabban pedig a’ legelőken tenyésző maró és vizelethajtó növények felfalása. Ez utóbbi ok miatt valóban némellykor egész juh- nyájakat úgy megszáll a’ vizeletfolyás, hogy e nyavalya szinte járványként uralkodni látszik.

Fő jelenségei következők:

Az állatok igen gyakran és sokat vizeiének, horpaszaik tájékán nagyon érzékenyek, hátulsó lábaikat menetközben széllel vetik, vagy hú- gyozás alatt szétterpesztik.

A’ vizelés vagy igen gyakran, minden 5—10 perczenet alatt, de nagyon csekély mennyiségben, vagy hosszabb időközökben, de egyszersmind igen nagy mértékben, néha pedig akarat ellen is történik. A’ hugy többnyire világos, csaknem szagtalan és vizes. Mennél tovább tart a’ vizeletfolyás, az állatok is annál több szomjúságot éreznek. Lassanként majd sorvadás és tolvaj hideg áll be. Nedves hideg időben a’ fájdalom sokkal élesebb, a’ vizelés pedig még szaporább, mint meleg és száraz napokban. Akkor az állatok is mintegy bódultaknak és szédelgősöknek látszanak , ’s a’ nélkül, hogy kérengősek volnának, tántorognak ’s lerogynak.

A’ megdöglött, vagy vizsgálat végett leölt állatokban rendesen a’ vesék és vizholyag beteges állapotban lenni látszanak, miből ezen részek gyu- ladását következetethetni.

E' nyavalyának orvoslására csak az kívántatik, hogy mind azon ártalmak, mellyek a’ betegséget okozták, hárítassanak el. Gyógyszerekkel ritkán lehet rajta segíteni.

Fontosabb gond tehát, hogy a’ nyavalya megelőztessék. Erre nézve a’legelőn minden maró es mérges növényt ki kell irtani, a’ marháknak, hogy éhen ne menjenek a’ mezőre , mielőtt kihajtatnának , egy kis száraz takarmányt adni, nedves hidegben pedig otthon tartani.

A’ Vérvizelés nem ritkán látogatja meg a’ szarvasmarhákat és juhokat, még pedig némellykor olly nagy mértékbeli, hogy életveszéllyel jár. E’ nyavalyában az állatok horpaszaik tájékát nagyon fájlalják , a’ himne- müeknek vaszorájok igen felhuzódik , a’ nőneműeknek tölgyeik ellenben fölöttébb kifeszülnek ’s nagy fájdalmat okoznak; tejök megapad; egyszersmind hugyrekedés, erőtetett vizelés és ganajlás, vérrel elegy hugyozás, szélszorulás ’s több efféle bajokkal sanyargattalak.

E' betegség többnyire akkor keletkezik, mikor a’ marhák égerfa , nyárfa-, reketlye- és tölgyleveleket, bimbókat, fenyőjövényeket ’s né- melly már növényeket esznek, miilyenek a’ mocsári rozsdabura, zászpak- kircs, szironták ’s a’ t. , és az ingoványos réteken termő savanyu és káka- nemű füvek ; de következhetik némelly bogaraktól is, mellyeket különféle bokrok lombjaival lenyelnek, p. o. cserebogártól, kőrösbogártól ’s a’ t.