Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LYI Mihelyt a’ juh be van oltva, az akolhól tüstént szabad tiszta helyre ' agy fészer alábocsátatik , hogy az oltóméreg kigőzölgése elől elvonassék. A’ beoltottak a’ nyáj még be nem oltott részétől elválasztatnak ’s jó időben különös tiszta gyepre, másként pedig külön akiokba vagy fészer alá vitetnek. Ezeknek jó táplálékon és són kívül más nem kell, ’s különös bánást a’ beoltott és himlőkké alakuló helyek sem kívánnak. Oltás után harmad , negyed napra a’ szúrás helye minden darabnál megvizsgáltatik, ’s azon juhok, mellyeknél e’ helyek meg nem tiizesedtek, külön választatnak , ’s hogy újra beoltathassanak, megjegyeztetnek. Oltás előtt azonban minden gyenge, tüdő- és májvészben vagy már nyavalyában szenvedő juhokat ki kell a’ nyájból rekeszteni vagy legalább megjelelni, hogy ha rósz himlőket kapnának, a’többiektől elválasztathassanak; ’s általában azon gondolatra ne tántorodjunk , hogy ezeknél a’ rósz kimenetelt az oltásnak tulajdonítsuk. Ha az oltás szabályosan megy véghez, rósz következettől soha nem tarthatunk, sőt számos meggyőződés után már bizonyos, hogy a’ maga idejében ’s szükséges vigyázattal tett oltás a’juhokat a’himlőbetegség pusztításai ellen legkönnyebb ’s legegyszerűbb módon örökre és bizonyosan bá- torságosíthatja. Y. F E J E Z E T. Különféle egyenként mutatkozó (szórvány, sporadicus), részint ragadó, részint huzamos betegségek. 44, §. Felpujfadás. A’ felpvffadds Qdobnyavalya, hnspöffedés) szarvasmarhánál és juhnál gyakorta előforduló hirtelen betegség, mellyben a’ nagy gyomor vagy bön- dő az egész has a’ benne levő takarmány forrása és ebből kifejtőző levegő miatt rendkívüli sebességgel ’s oily erővel felfúvódik, hogy az állatokat hamar halálveszély fenyegeti. E’ nyavalya legközönségesebben onnan származik , ha a’ marha igen fris és leves eledelből p. o. zöld gabonából, káposztalevélből, perje- fajokból, harmatos fűből, kivált még nem virágzott loherből ’s a’ t., mód nélkül sokat zabái és hirtelen rá mohón iszik. Jelei elég szembetűnők , hogy tüstént észrévehessiik. Legegészségesebb marhák , melylyek elébb szinte mohón faltak, hirtelen megállapodnak kom rak és csendesek lesznek, nem kérődzenek, testök szemlátomást nő , ’s főleg hasuk balfelül puffad , lágyékuk és horpaszuk kifeszül, ’s ha kézzel érintetik , dobszóhoz hasonló hangot ad. A’ has alsó felén az úgynevezett tejerek ’s a’ nyak vérerei rendkívül feldagadnak, a’ segg kidudorodik, a’fark fölemelkedik ’s a’ testtől felre csavarodik. Az állatok lábaikat összehúzzák, fejőket igen mélyen leeresztik, csak nagy bajjal mozognak, szemeik meredtek, lélekzésök nehéz rövid, szorult, ’s az orrlyukak erőszakos kifeszítésével jár. Ha aztán a’ puffadás erőt vesz, az állatok szüntelen reszketnek, nyálok foly, nyögnek, ingadoznak, ide oda tipegnek topognak, ’s néha fél óra múlva már a’ végső részek hidegedni kezdenek, a’ marhák összerogynak , mire a' halál, vagy megfuladás vagy a’ böndónek megpukkanása és
