Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LI ségi jelenetek könynyebbülése mellett fejéresek, vagy sárgásak lesznek , ’s nemi vékony tiszta és sárgás vízzel telnek meg. Köztök a’ bőr tetemesen duzzadt; azonban e’ mellett az étvágy valamennyire ismét megjő. 14—15 nap múlva a’ himlők már száradni kezdenek, még pedig először azok, melylyek a’ kiütéskor is legelsők valának; a’ geny sárga, sűrű lesz, ’s némi varrá szárad, mellynek lehullása után a’ bőrön kopasz vereses hely marad, ’s rajta nem sokára ismét gyapjú nő. Egyes himlőhelyek közt is sok gyapjú kimegy. Az étvágy és kérőd- zés majd ismét tökéletesen helyre áll , ’s az egészség annál hamárább visz- szatér, mennél kevesebb volt a’ himlő száma. A’ rósz indulatu himlőnek, vagy a’ rothasztó lázzal párosult himlő- nyavalyának sokkal nehezebb és veszedelmesebb folyama van. Ez ki szokott ütni öreg vagy gyenge, beteges és roszul tartott juhokon , és igen fiatal szopos bárányokon , mellyeUnek szájok könnyen ugv megdagad , hogy épen nem szophatnak ; továbbá a’meleg tartományokból hozott nemes birkákon , mellyek még az országban nem régen vannak. Nedves, hideg, ködös időjárás, igen száraz vagy mocsáros legelők , táplálékhiány, roszul készült istálók s átalában mind azon körülmények, mellyek a’ juhnak előbbi egészségi állapotját megrontják, okai lehetnek, hogy a’ kiütéskor jónemü himlők rosznemú'kre változzanak. Ekkor kiütésük késleltetik, egyszersmind a’ fő feldagad, a’ szívverés kótogó és szinte jobb oldalon is érezhető, az orr folyadéka nyúlós, sárga és zavaros; a’ ganaj lágy és végtére egészen híg, az állat pedig igen hirtelen tönkre megy, némellykor még hamarébb , mint a’ himlők kijőnének. A’ rosznemü himlők vereskékek, laposak, behorpadtak, kellőleg fel nem emelkednek, kékes karimával szegettek, összefolynak ’s bennük vagy semmi vagy csak rósz maró geny van , de egyszersmind ekkor többnyire halálosakis. Ha az elhullott állatok felbontatnak, gyakran a’ gyomor és belek belső fele ’s a’ tüdő felső szine, úgy a’ gége, légcső és bársing fenés foltokkal rakvák ; a’ szűzacskóban közönségesen viz van , a’ belső részeken pedig sokféle rongálás tapasztaltatik. Azon himlők is, mellyek kevésbbé gonosznemü ’s csupán rothasztó lázzal járnak, tömérdek pusztítást tesznek; mert a’ szemfedelen, orron, száj elején és a’ láb csuklóin terjednek el ’s magokat mélyen berágó fekélyekre fajulnak, úgy hogy gyakran ’s szemek egészen feldulatnak, az aja- kak lerágatnak ’s lehullanak, a’ csuklók egész csontig összeinarczongoltat- nak, ’s e’ gyógyíthatlan sérvek által az állatok minden értéküket elvesztik. Zordon, nedveshideg időben némellykor nagy, lapos, elterült, kemény és kevés nyirkkel tölt himlők támadnak ; ezeknek lefolyása sokkal huzamosabb és rendetlenebb. A’ valódi juhhimlőtől jól meg kell különböztetni a’ nem valódiakat vagy álhimlöket. Ezek többnyire durva tavaszi időkor támadnak, csak egy köles-szemnyire nőnek ’s az állatnak semmi különös alkalmatlansagot nem okoznak; kiütésük után harmad vagy ötöd napra leszáradnak, sohasem ragadósak, de az igazi juhhimlő ellen sem védnek. 40. §. A’ himlőbetegség eredetéről, 's rag adó mérgéről. Egy látszik , hogy a’ himlődög szintúgy mint a’ gyomordög (30. §.) is eredetileg melegebb éghajlat alól szármázik, hol magatói fejlődik ki s hozzánk csak tovább haladó és állandó fertőztetés által hozatik és az által is tartatik fenn. d*
