Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXXIX 100; a' has feszüli és fajos; a’ ganaj mindig higabb és dögbűzű, néha vérvei vegyült, csak látható erőteféssel ’s gyakran a' dagadt végbélnek kitolásával megyen ; a’ bőr széltől felfiítt, ’s iHetes alatt pergamenként ropog és sustorékol; az állatok már olly erőtlenek , hogy lábaikon többé nem maradhatnak, és többet feküsznek mint állanak. Ez állapot 4 — 6, sőt 8 napig is tarthat, míg a’ halál el jő. Mielőtt ■azonban ez elkövetkeznék, az érintett jelenségek legfőbb fokra emelkednek: szarvak, fülek egészen meghidegszenek; izzadság, nyál, takony, ganaj és hiígy sőt a’ lehelet és dögbiízuek ; a’ lélekzés legnagyobb erőkö- déssel, es hasmozgással, hörgéssel és nyögéssel, tátott szájjal és igen felhúzott orrlyukakkal történik: az állatoknak egész külsejök rut és nyomorúságos; vagy igen remegők- úgy hogy a’ földön ide oda hencseregnek , időnként erőszakkal fel-fel ugranak és mingyárt ismét ledobbannak , vagy mint leginkább borjuknál történik, egészen mozdulatlan és eszmélet nélkül hevernek ; e’ mellett kidudorodott, feldagadt ’s nem ritkán fenés alfelükből eves és utálatos biizü ganaj csepeg; rendesen nyakuk egyik vagy másik oldal felé görcsösen elcsavartatik, vagy közvetlen a’ halál előtt más általános rángatózások is következnek, melly azonban némelly daraboknál ■’s kivált borjuknál ’s erőtleneknél tunya, csendes fekvés és a’ nyaknak el- csavarása közben jelenik meg. Midőn a’ nyavalya jobbra fordul, akkor e’ fokot soha sem éri el, hanem már korábban gyógyulásra indul. Az állatok vidorabbak lesznek ; a’ szem tisztább; az előajakak ismét nedvesek és fénylők; a’ fő felemelkedik; a’ lélekzés szabadabb ; szuszogás és köhögés alább hagy; az eddig volt dugulás vagy hasmenés helyett csupán lágy ganajlás tapasztaltatik ; az étvágy ismét élénk és a’ kérődzés rendszeres lesz. A’ visszatérő egészségnek e’ jelei közt a’ lankadtság és gyengeség lassanként elmúlik; a’ bőrt többnyire száraz, barnás , rúh forma var borítja el, melly utóbb lehull. Némellykor a’ gyógyulással együtt válóságos , himlőhöz hasonló pat- togzás is út ki a’ háton , melly utóbb elszárad , ’s varai az e tájakon levő szőrrel együtt lehullanak. Ellős tehenek a’ nyavalya öregbedésének szakában hornyaikat el szokták vetni. 29. §. Ä marhapestisnek ismertető jelei az eldöglött állatokon. Azon változások is , mellyeket az elhullott állatok felbontásakor találunk , az előre járult marhadögnek biztos jelei közé tartoznak. A’ test rendesen igen megsoványodott és elsorvadt; a’ szemek odvaik- ba mélyen visszahúzódtak; a végbél gyakran kifelé fordult, messze kiáll és fenés; a’ kövérség eleinészíetett; a’ hús ocsmány szinii és fonnyadt; a vérerekben sötét, ritka, többnyire csak igen kevés mennyiségű vér van; a’ bőr alatt a kiömlött vértől feketés veres pettyeket találunk ; gyakran a’ bőr alatt széldaganatok vannak. A’ hasnak felnyitásánál tüstént szembe ötlik a’ rendkívül veres és imitt amott fenés bélcsatorna, de még szembeszökőbb ez a tejes vagy emésztő gyomornál és epés bélnél. A’ böndő gyakran sok zöld takarmánynyal van tele tömve ’s itt ott halványveres foltokat mutat, illyenek a’ hájon és bélül a’ reczés gyomron is találtatnak; a’ harmadik vagy leveles gyomor, azaz, százrétii paczal, kemény, igen megnyúlt és eledellel van tele, melly a’ gyomor lemezei közt elperzselt, sötétzöld rétegekben fekszik; e’ lemezeken eleven piros, veresekék és feketés foltok látszanak ; a’ negyedik vagy is
