Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXIV savanyus legyen, az álltok nyugaloinhan tartassanak; a’ vonók, kivált déli hőségben, minden erőködéstől kimehessenek; hűvös, árnyékos helyen őriztessenek ; időnként folyóvízbe állítassanak, vagy naponként hideg vízzel több ízben lelocsoltassanak táplálásukra leves jól emészthető zöld eledel, mellette sós korpalé, de csupa száraz széna és szalma soha ne adassák. Mivel azonban a’ tályog némelly körülmények közt, p. o. szűk vagy gőzös istálókban, gyéren táplált erőtelen jószágnál, vagy szinte huzamosabb folyama által is ragadós lehet és úgy a’ szomszéd barmokra is elterjedhet, elővigyázatképen inul katlanul szükséges, hogy az egészségesek a’ betegektől távol tartassanak , minden külssönös közösülés meggátoltassák. Legbiztosabb a’ már valóban betegeket istálóban hagyni, a’ még egészségeseknek tetszőket pedig minél elébb eltávoztatni ’s más helyre vinni, vagy legalább ha ez nem könnyen eszközölhető, ’s az istáló nincs nagyon tele, a’ beteg marha mellett minden oldalon egyy-egy állást üresen hagyni. E’ vigyázatot soha sem kell elmulasztani, habár a’ tályog sok esetben nem ragadályos is, hanem csak ollyan állyan állatoknál üt ki, mellyek rossz időjárás és élelem ártalmainak kitéve valának. De még az állatok lehető legszigorúbb elkülönzésénél is sokkal fontosabb magoknak az embereknek egészségük körüli elővigyázat; mert sok tályogjárványnál valódi méregként hatnak a’ beteg marha nedvei más állatokra sőt az emberekre is, melly, ha a’ bőr a’ beteg állatnak vérétől, nyálától vagy hugyától megnedvesul, gyakran halált okoz , valamint az illyen állatnak húsából enni is fölötte veszedelmes, sőt halálos is lehet. Kinek tehát kezén vagy arczán bármi kicsin sebhely, pattogzás, daganat, vagy hő- tarjag van, a' dög bonczolásától és nyuzásától egyátalában óvakodjék ’s nedveivel magát valahogy be ne mocskolja. Kerülje, hogy puszta kézzel a’ beteg marha szájába vagy végbelébe nyúljon, ’s vigyázzon, hogy a’ kár barmok arczára ne leheljenek, vagy meg ne nyálazzák. Betegistálótól, kieresztett vértől, ganajtól és egyéb hulladéktól kuyát, macskát és minden baromfit szorgalmasan távoztatni kell. Az elesett állatok testei mingyárt kimúlásuk után félre eső helye ta- karítandók ’s mig csak egészen meg nem hidegedtek, fel nem vágandok ós meg nem nyuzandók ; a’ bőröket vigyázva tiiztént mészbe, lúgba vagy csávába kell tenni, legalább 24 óráig benne hagyni, azután félre eső helyen szárítani; mig ez meg nem történt, máshová soha ne küldessenek. Magokat a’ dögöket, vérrel ’s egyéb hulladékkal együtt, olly helyen, hol más állatok nem járnak, legalább hat lábnyira le kell ásni ’s jól befedni. A’ gonosz- nemű tályogban elhullott állatok pedig, minden veszély elkerülése végett bőröstül együtt, melly elébb több helyen felhasítatik, eltemetendők. Tályogos állat húsából enni mindenkor ártalmas és sok esetben halá los méreg gyanát munkálkodik; mire nézve illyen beteg, vagy csak gyanús állatok levágása is méltán tilalmaztatik olly keményen ; a’ helybeli mészárost pedig szoros felvigyázat alatt kell tartani, hogy efféle barmot mészárszékre ne vigyen. Még a’ beteg tehenek tejével élés is veszedelmes; azért az illyet minden ember félre eső helyen inkább öntse ki, sem mint általa magát ’s embertársait veszélyeztesse. Azon istálókat, mellyekben állatok betegültek meg vagy szinte el is hullottak, igen szorgalmasan ki kell szellőztetni, jászlot es rácsot, valamint minden fa- és vaseszközt lúggal lemosni, az istáló fölnjét kissé felnyesni ’s ujjal feltölteni; a’ már bemocskolt abrak, hasznavett kötelek, rongyok és több effélék égettessenek el, ’s illyen istálókba csak nehány hét múlva kell ismét egészséges barmokat állítani.
