Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXIII ben nagyobb biztossággal meghatározhatja. Ez különösen azért szükséges, mert a’ megkívántaié állatorvosi ismeretekkel nem biró mezei ember, a’ betegségeknek még gyuládé vagy már rothaszté nemii állapotját elég pontossággal megkülönböztetni épen nem képes. 16. §. üró ’s más elövigyázati szabályok. Az évé rendszabályok mind tályog, mind egyéb járványok körül, akármi állatorvosi gyégymédnál is egyáltalában elébbvalék és sokkal többet érnek ; mert hol e’ nyavalya egyszer beütött, többnyire oily gyorsan halad, hogy vagy minden segély lehetetlen, vagy bármi csekély késedelem által is sikeretlenné tétetik. Hogy házi állatinknál a’ tályog kiütését elkerüljük, azon rendszabályokra kell ügyelnünk , mellyek már az állatok gondviseléséről és ápolásáréi 2 —S. §-ig einlíttettek. Különösen az istálék tisztaságára, az állatoknak déli hőségben hon tartására kell vigyázni; mindenkor tiszta, fris és elegendő ivévizről gondoskodni, nagy melegben nehéz munkát, hajtást, kergetést ’s íelhevülés után minden hirtelen meghűtést szorgalmasan kerülni; kérődzés- nél kellő nyugalomra, nyájaknak mocsáros vagy igen aszott, vízzel szűkölködő, naphőnek mindenkor kitett’s árnyékos fák tél, vagy egyéb menhe- lyektől teljesen megfosztott legelőktől visszatartására ügyelni; továbbá hü vés folyévizekbeni gyakor föröztetést és usztatást rendelni, s legfőkép a’ sényalatást, hol az 5. §. szerint szükségessé vált, el nem mulasztani. Ha a’ tályog egyik vagy másik barmon mind e’ mellett is csakugyan kiütött, az őszinte mezei gazda nem csupán azon fog lenni , hogy ezen jószágán lehetőleg segítsen , hanem ha szinte a’ marhának gyógyulása iránt már semmi remcnye nem lenne is, serényen fog legalább arról gondoskodni, hogy a’ nyavalyának többi marháira ragadását meggátolja: azért e’ bal esetnek rögtöni kihirdetése által szomszédait is a’ veszélyről meginti ’s hasonló vigyázatra felszólítja. Első és legfontosabb foglalatossága most abban áll , hogy nyájban vagy istáiéban minden többi marháit szemesen megvizsgálja, ha betegségre hajlandóságuk nyilvánosan nem mutatkozik-e ? mi szomorúan állásukból, meredt szemeiknek ’s Ínyeiknek sárga színéből, piszkos nyelveikből, enyekes, száraz vagy nedves ganajokbél, rendetlen szív- és érverésből, vagy a’ szivnek teljességgel nem érezhető dobogásából ismerhető. Ez esetben , midőn már a’ betegség kiütésének veszélyétől tarthatni ; tüstént mentő gyógymódhoz kell fogni, hogy a’ nyavalyának valódi kifejlődése meggá- toltassék. Azért jól táplált jármos- vagy sőre ökröknél , bikáknál és erős teheneknél haladék nélkül eret kell vágni, legalább 8—10 fontnyi (2 pint- nyi) vért kiereszteni, lebenyegöken vagy pőtyögőjöken szőrsinórt vagy fejér húnyorgyökért keresztül huzni. Azonban valamennyi marhának, ha talán rajtok nagyobb gyengeségük miatt az érvágás és szőrsinór nem próbálfatott is, naponként kulönség nélkül konyhasóból, puskaporból vagy salétromból és büdöskőből keserii- füvel vagy ürömmel kevert orvosságot kell beadni. Ha az állatoknak külső tekintetűkből, bágyadtságukból, az- alkalmat nyújtó okokból, p. o. a’ takarmány szűkéből vagy romlott voltából azt következtethetjük, hogy inkább rothasztó vagy gonosznemü mint gyuladekony tályogra hajlandók; xigy a’ salétromhoz ’s egyéb savakhoz angyalgyökért, gyökönkét, borókát vagy gyalogfenyőmagot, kámfort, ördöggarajt, fokhagymát ’s a’ t. kell tenni. Az italba kevés sószesz vagy gálitzszeszolaj vegyítetik, hogy kissé
