Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XV Igen száraz első körmökén, folyó vízben főrösztés, tehénganajjal, agyaggal, nedves csepiivel borogatás által ’s a’ t. lehet segíteni, kivált tartós asszály idején , vagy mikor a’ ló szüntelen kemény, száraz utón járni kénytelen. Patkolás előtt se több se kevesebb vágassék le, mint mennyi épen a' megnőtt körömszéleknek rövidítésére szükséges. Igen nehéz, széles és hosszú patkok még a’ nehéz igás lovaknál is fölötte ártalmasak. A’ jármos ökrök körmeit is el kell vágni, ha hosszií állásban nagyon megnőnek , de még szükségesebb ez a’ bikáknál és fej ős teheneknél, mely- lyek többnyire folyvást akolban állanak. 8. §. Az állatoknak ragadály elleni őrzéséről. Ki marháit egészségben akarja tartani, alig lehet eléggé vigyázó a’ ragadó nyavalyák ellen. Ezen vigyázat azt kívánja, hogy minden körülmények , mellyek a’ ragadó anyagnak behozását vagy közlését elősegítenék, szorosan eltávoztassanak. Már csa’c azért is nagy hasznú a’ gazdaságra nézve különben is olly igen nyereséges istálózás, mivel itt a’ marha a’többitől annál bizonyosabban elkülönöztetik. Az előrelátó mezei gazda minden olly idegen előtt zárva tartja barom- istálóit, ki valami módon más marhával foglalkozik, legyen az mészáros, gyapjukereskedő, cserző varga, pásztor, juhász, nyúzó ’s a’ t. Semmi uj- don vett darab marhát nem ereszt istálójába vagy nyája közé, inig annak tökéletes egészsége és gyanútalansága felől meg nem győződik. Gondos község kötelezni fogja a’ pásztorokat, hogy nyáját a’ szomszéd községéétől kiki távol tartsa és semmi idegen jószágot közte legelni ne engedjen . a’ betegnek mutatkozó marhát a’ seregtől tüstént elválaszsza s róla haladéktalan jelentést tegyen , magát pedig szomszéd helyeken beteg barmok orvoslására és kuruzsolásara ne használtassa. A’ helybeli mészárost is szemmel kell tartani a’ községnek, hogy a’ vett vágó marhákat közlegelőre ne hajtsa. Közelebbi meghatározások a’ betegségekrőli oktatásban fognak előadatni. II. FEJEZET. Az állatoknak legközönségesebb betegségeikről és járvány nyavalyáiról általában. 9. §. Az állatok pontos szemmeltarlása. A’ serény mezei gazda, ki barmait ’s egészséges korukbeli mivoltukat pontosan ismeri, és gyakran utánok lát, betegülésöket is könnyen észre fogja venni ; de mennél jókorább fedeztetik fel a’ betegség, annál könnyebben is orvosolható. Azonban a’ közelgő, vagy már kiütött betegségnek megismerésére sokkal több kívántatik, mint csupán arra vigyázni: hogy az állatok esznek-e vagy nem ; mert gyakran már hosszabb időtől fogva valóban betegek a’ nélkül, hogy étvágyok legkisebbé is csökkent volna. A’ beteg marhának szemesebb megvizsgálása a’ mezei gazdát is képessé teszi, hogy a’ nyavalyát és jeleit a’ később érkezendő baromorvosnak világosan ábrázolja , ’s igy ez a’ megtörténtekről hirtelen tudomást szerezvén , kellő segédeszközökhöz nyúlhasson. Ez okon kiváltképen következő körülményekre fog figyelni : Kövér-e a’beteg marha vagy sovány ? erős vagy petyhüdt alkatú é ? Szarva tövei, fülei, körmei melegek, forrók, vagy hidegek-e? Feszes-e bőre vagy zörög ? (juhoknál) halvány-e vagy veres í Szőre fényes-e vagy
