Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XII A juhnak istáiéban tartására legalkalmasabb a’ dombon termett, jól kiszáradt fűszeres illatos széna. Mellékesen lehet adni zab- és buzaszal- mát is. E’ rendes élelemszereken kiviil némelly gazdaságoknál adnak a’ juhnak különféle falevelet, bütykös és gyökös növényeket, hébenkorban kemény takarmánynyal felváltva, vagy közé keverve összetört makkot ’s vad gesztenyét is. Az itatás ne nagy mennyiségben ’s étetés után kis idő vál tatva történjék; száraz takarmány mellett ugyan kétszer, zöld mellett pedig csupán egyszer. 4. §. A’ legelőre járásról. Legkártékonyabb befolyást gyakorol az állatok egészségére ’s kifejlé- sére a’ rósz legelő , ’s akár azért történjék a’ legelőre hajtás, mivel barmaink megtartására mulhatlanul megkivántatik, akár azért, hogy bevett istálózásnál a’ marha mozgást tehessen, mindenik esetben igen szemeseknek nek kell lennünk. Mocsárok és tavak partjai körül fekvő, mély , posványos és gyakori áradásoknak kitett legelők sok rósz tulajdonságú , sőt mérgesneniü növényeket is teremnek ; illy helyeket tehát épen nem kellene legelőknek használni, valamint száraz, poros és mocsokkal fedett inesgyéket, vagy ama napra dűlő, homokos és terméketlen lejtőket sem, mellyeken ökörgúzs, bogácskóró, zsoltina , zsoltina, iringó ’s hasonló aszií, tápláló erő nélküli növényeknél egyéb nem terem. Még ártalmasabbak ama sivatag, meddő közlegelők, millyeket a' helységek körül gyakran láthatni, mellyek fris fű helyett liídganajjal ’s más szeméttel boritvák ’s mellyeken szúnyogok, bögölyök ’s bagócsok táborai hemzsegnek. Illy rósz mezők a’ baromnak valódi nyomorúság és Ínség tanyái , ’s a’helyett, hogy a’ marha rajtok táplálékot lelne, egészen elcse- nyevézik. Már régtől fogva általános meggyőződés az , hogy sokkal czél- irányosabb illy közös legelőket az egyes birtokosok közt felosztani, belőlök szántóföldet és kaszálót csinálni ’s igy az istálozás által a’ marhának jobb ápolást eszközölni. Mig a harmat és dér a’ fűről fel nem szárad, soha sem kellene a marhát legelőre hajtani; innen tavaszszal és öszszel, midőn ezen felszáradás későbben történik , kihajtás előtt mindig száraz reggeli eledelt kellene a’ marhának nyújtani, nehogy éhségtől kényszerítetve, kiérkeztével mingyárt a’ még nedves fűnek essék ’s mérges növényeket is egyék , mellyeket különben érintetlenül hagy. A mézharmat, ragya és pókháló is igen ártalmas a’ barom egészségének, ha nagy mennyiségben van, ’s azért telhetőleg kerülendő. Azon ártalmak közt, mellyek a' marhát legelőn találhatják, a' rósz időjárás által okozottak ugyan leggyakrabbak ’s legkevésbbé akadályozhatok ; káros következeteik azonban a’ mezei gazda figyelme ’s gondossága által részben elkerülhetők. Ha az idő hideg, esős, vagy ködös, ha tavaszszal vagy őszszel íris hó fedi a’ legelőt, tartsa otthon marháit; derék nyárban nap íelköltével ereszsze legelőre, dél előtti 9 órakor jól kiszellőzött istálóba hozza vissza 's csak délután 4 vagy 5 tájban hajtsa újra ki. Ha azonban a’ legelőn árnyékos, szellős helyek vannak, ezek még jobbak a’ baromnak , hogy a’ forró órákban ott pihenhessen.
