Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos

91 mielőtt azt befejezte volna — azzal az érzéssel, amelyet Pasteur fejezett ki gutaütési rohama után: „Szerettem volna hazámért többet dolgozni.“ Lemondását beadta és 1892 júniusában el lett az fogadva. Midőn hivatalábóli visszavonulása köztudomásra jutott, az érdekelt körök és orvosi testületeink előtt egyszerre egész nagy­ságában kiemelkedett a férfiú jelentősége, aki huszonöt éven át mint előrelátó, gondos, önmagára soha, a kezére bízott ügyekre mindig a legélénkebb figyelemmel őrködő vezér tartotta kezében orvosi fejlődésünk fonalát. És valóban a kultúra történetében nem gyakori jelenség, hogy valaki, úgy, amint azt Markusovszky tette, a kezébe vett kérdések összességét előbb teljesen áttanulmányozza, azután az eszméket önmagában tisztázza, az országban meghono­sítsa, munkatársakat neveljen és végül azon szerencsés helyzetbe jusson, hogy a kormányzatban nyert hatáskör segélyével a gya­korlati életbe átvihesse. S a fájó részvét, valamint az elismerés mindenütt és minden alakban megnyilatkozott. Ennek legmagasabb jelvényét nyújtotta neki a budapesti egyetem orvosi kara, amelyet valakinek nyújthat, midőn őt egyhangúlag tiszteletbeli tanárrá választotta meg, hozzá hálairatot intézett és a budapesti egyetem évszázados jubileuma alkalmából általa kezdeményezett, úgyneve­zett jubiláris alapot „Markusovszky-alap“ címen örökítette meg. Hasonló módon járt el a kolozsvári egyetem, amelynek bölcsészeti kara tiszteletbeli doktorrá választotta, orvosi kara pedig szegény hallgatók segélyezésére „Markusovszky-alap“-ot hozott létre. Ő Felsége a király, a magyar kormány előterjesztésére, a köz­oktatás terén kifejtett működése elismeréséül a Lipót-rend kis keresztjével jutalmazta, a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Kir. Orvosegyesület már azelőtt tiszteleti tagsággal tün­tették ki. A közoktatásügyi hatáskörtől megválván, összes tevé­kenységét a közegészségügyre fordította, különösen az általa meg­alapított Országos közegészségi egyesületre. Ennek szilárdítása, hatáskörének kiterjesztése töltötték be gondolatait; ő, aki a maga számára soha életében senkitől sem kért semmit, egy aláírási ívvel kopogtatott be a neki hozzáférhető gazdagok és nagyoknál, hogy növeljék adományaikkal a Trefort-alapot és járuljanak más címek révén a közegészségügy társadalmi úton való előmozdításához. Az eredmény nem volt nagy, s szinte szégyenkezve mutatta egy látogatásom alkalmával az ötven forintos bankjegyet, amelyet egy családtalan egyén adományozott, akinek évenkint félmillió évi jövedelme volt. Az aggodalmas nyugtalanság, amellyel az egye­sület fejlődésének gondja eltöltötte, újra megzavarta különben sem szilárd alvását s az álmatlan éjek hatása nyilvánult az addiginál rendetlenebb szívműködésben és szenvedéseinek növekedésében az egész vonalon. Mindnyájan jól ismerjük azt a változatos, de minden részében szomorító képet, amelynek alakja alatt az arteriosclerotikus myo- degeneratio lefolyik, s amely nála mind sűrűbben éreztette hatását. Az időnkint elért megkönnyebbedés napjait Markusovszky igyeke­zett magánügyeinek és a maga elé tűzött közérdekű ügyeknek rendezésére fordítani. Szabad levegő és napfény után vágyódott, a város ködét még sötétebbnek látta, mint amilyen az ép látásnak volt s ezen érzések

Next

/
Thumbnails
Contents