Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
92 hullámzása érlelte meg benne a vágyat az Adriai tengerhez Abbáziába utazni. Utazása könnyebben ment, mint várni lehetett, az első napok a tiszta levegőjű, meleg, zöldelő tengerparton élvezettel töltötték el s talán több erőkifejtésre is ragadták, semmint ereje győzte, néhány nap elteltével azonban ismét előálltak vérkeringési zavarai s napról-napra fokozódtak, dacára az ottani kartársak gondozásának. Nejének aggodalmai a legmagasabb fokot érték el, s az otthon- tóli távoliét még súlyosabbá tette szorongását. Április 14-én vettem a táviratot, hogy haladéktalanul utazzam Markusovszky kórágyához. Másnap reggel érkeztem oda. Az állapot, amelyben találtam, a Cheyne-Stokes syndromának legkifejezetteb alakja volt a légzés és szívverés hosszú szüneteivel, eszméletlenség és néha intenziv görcsökkel, a rohamok csaknem minden félórában ismétlődtek. Visszaérkezésemkor feljegyzéseim erre vonatkozó részét tisztelt barátom Hőgyes Endre rendelkezésére bocsátottam az Orvosi Hetilap megható nekrológja számára; a tisztelt kartárs urak fel fognak menteni az alól, hogy azoknak újból leírása által fájdalmas húrokat hozzak rezgésbe. A testi szervezetnek ezen összeomlási folyamatával szemben a pszichológiai kép a legmagasztosabbak egyike volt. Ki látta valaha tengerparton állva azon megható jelenetet, midőn a napkorong napi pályája végén egyenletes lassúsággal hanyatlik a tenger tükre mögé, — azt a megragadó képet, midőn a láthatáron függő sötétlő fellegsávok és foltok szakítják meg a nyugati ég sárgálló boltozatát. A szemnek egyre nagyobbodó nap közeledik egy sávhoz, mögé jutva elsötétedik, mígnem alsó szélét elérve, tündöklő sugárnyalábokat lövelve jut ki ismét alóla és így halad lefelé tündöklő fény és elhomályosodás között váltakozó útján, míg a tenger fölött lengő vékoüy ködben elmosódik képe és végre eltűnik — az éjben. Ezt a benyomást hagyta maga után emlékezetemben Markusovszky gondolatvilágának kialvása. Valahányszor eszméletlensége megszűnt, szívverése és légzése ismét folyamatba jöttek, eltűnt halvány arcáról a gyötrelmes rohamok nyoma és vonásaiba visszatért a meleg érzés és mély gondolatokban! elmerülésnek szokott kifejezése. Mintha csak szunnyadásból ébredt volna fel, felvette a roham által megszakított gondolatának fonalát. Gondolatai teljesen rendezetteknek mutatkoztak; élénk érdeklődéssel kérdezősködött az otthoni viszonyokról és barátairól. Sorsával teljesen tisztában volt, megnyugvással beszélte el előttem temetése felől már megtett intézkedéseit, nehogy azokkal a nehéz pillanatokban idegen földön nejének kellessék foglalkozni. Megtette intézkedéseit teteme elszállításáról is Egerszegre, ahonnan nejét, életének hű és vele egybeolvadt társát elvette, ahol rendesen nyugalmi idejének egy részét boldogan töltötte s ahol örök álmát pihenni óhajtotta. Elmondta végső megemlékezéseit és vágyait, csaknem mindenre kitérjeszkedőleg, ami életében foglakoztatta. Szinte sugárzó tekintettel emlékezett meg az Orvosi Hetilap küzdelmes kezdetéről és elért kifejlődéséről, megnyugtatta komoly, tudományos irányának fenntartása. Benső megelégedéssel szólott az ifjú nemzedék testi erejének kifejlésére irányzott társadalmi és állami intézkedésekről és azon barátairól, kik ebbeli törekvéseit támogatták. Megható
