Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
89 seit legyőzte akaratereje és munkaszeretete, testi erejét, legalább látszólag, helyreállították évenkinti szünnapi időzései a svájci vagy tiroli hegyek között, vagy a tengerpartokon. Egy az organizmusát lappangva aláásó bántalmat egy véletlen hozott felszínre. 1889 június 26-án reggeli 5 órakor felköltöttek Markusovszky egy névjegyével, melyre rajzónnal a következő szavak voltak írva: „Jöjj sürgősen gyomorszivattyúval, tévedésből nagy adag morphint vettem be.“ Kocsival rögtön a klinikára küldtem akkori tanársegédemet. Hirschler Ágoston tanárt kértem, hogy gyomorszivattyúval Markusovszkyhoz jöjjön, magam pedig hozzá siettem. Nejét rémült arccal az előszobában, őt magát falsápadtan, nyitott ablaknál állva a szobában találtam. Kétféle adag morphium-port tartott készletben; ezek egyike utazásra szánva 5 cgm-ot tartalmazott s használatra maga szokta volt elosztani, a másik itthoni használatra 1 cgm-ot. Éppen útról térve vissza, mindkettő hálóasztala fiókjában állott s éjjel, köhögés által álmából felébresztve, álmosan az úti készletből vett be egy port, a tévedést azonban rögtön észrevette, ipecacuanhát vett be, a narcosist legyőzte akaraterejével és járkálással, a többit megtette a gyomorszivattyú és a morphin- hatás nyom nélkül eltűnt; de az ezen alkalommal tett vizsgálat alatt először találtam nála a bal szívgyomrocs túltengése és az azt okozó arteriosclerosis jeleit. Nem sokkal ezután ennek felismerésére jutott maga is. Ezen tudatnak azonban nem volt reá más hatása, mint az, hogy egyik élvezetéről, a tartalmas Havanna-szivarokról hovatovább lemondott, munkás életmódját lankadatlanul folytatta, mígnem 1891-ben egy másik rossz véletlen kóros állapotának alattomos előhaladását a maga teljességében egyszerre felszínre hozta. Úgy, mint fiatal korában Balassa körében, tavaszi szabad napjait azután is a budai hegyek közt szerette tölteni testének a hegyek megmászása, lelkének a bájteljes tájképek látványa olyan élvezetet nyújtottak, amelyeket sem Európa előtte nagy részben ismeretes alpesi tájainak emléke, sem előhaladó kora legkevésbbé sem gyengített. Egy ilyen, neje és barátai körében töltött júniusi napon estefelé még vágyat érzett élvezni a János-hegy gyönyörűséges kilátását, nejével felment és ott bevárta a nap leszálltát. Napszállta után egy előtte ismeretes rövidített úton akart a közúti vaspályához jutni; a hegy alján azonban egy újonnan nyitott széles árkot talált, amelyen sem átmenni, sem azt megkerülni nem lehetvén, ismét fel kellett a János-hegyre mennie, hogy a hosszabb rendes úton, az előhaladt est miatt gyorsított léptekkel a vaspályához juthasson. Fáradtan, fejfájással és mellszorongásí érzettel ért haza; betegségi érzete éjjel kínossá vált s először vált kínossá érverésének rendetlen, egyenetlen, kihagyó volta is, melyről figyelmét eltéríteni hasztalan igyekezett. Másnap, mélyen meghatva, jelentékeny szívtágulást kellett nála megállapítanunk, nemsokára fellépett a pangási lábvizenyő és az álmatlanság, fej- és nyakszirt- fájdalmak növekedése egy éppoly kínos, mint súlyos kórképpé alakultak s a többször fellépett hányással egyesülve, egész komolyságában állott előttem és Kétly tanártársam előtt a kérdés, nem forog-e fenn valamely súlyos agybántalom? Több heti szenvedés
