Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

10

leírása rémregénybe illenék — egy mellékudvarra nézett. Rosszul esik ma visszagondolni arra, hogy a betegek az emeleti szűkös klinikákon hogyan voltak elhelyezve, de hát akkor más szemmel nézték a világot, ahogy bizonyítja egy 1820-ban megjelent pesti német kalauz, amely külön kiemeli a klinikák rendjét és tisztaságát.

De politikai emléke is volt ennek a háznak. 1848 március 15-én „a Pilvaxból legelőször is, idejött a márciusi fiatalság, hogy csatlakozásra hívja a medikusokat. A Hatvani-utcai szűk bejárón tódultak befelé, az eleinte kicsiny csoporthoz akkor már sokan csatlakoztak az utcán, ölestermetű jurátus vitte elől a háromszínű magyar lobogót: Éljen a szabadság! Éljen az egyenlőség! Jókai székre állott: ,Testvéreim, követeljük jogainkat, legyen béke, szabadság, egyetértés* — invitálta az orvosnövendékeket, ezek otthagyták az előadást, Petőfi tomboló hatással elszavalta a ,Talpra magyaP-t, az Univerzita egy ember gyanánt állott a szabadság zászlaja alá, Petőfit, Jókait, Vasvárit, Egressy Gábort vállukra emelték s hatalmas seregben mentek tovább toborzó útjukon az Egyetem-tér felé, a pálosok egykori klastromához, a jogászokért, filozopterekért.“ (Magyar É.)

Amilyen a test, olyan a lelke. Ennek az épületnek felelt meg maga a fakultás is. Kegyelettel szólva: szürke közép- szerűség terült el rajta.

Kezdetben a kar élén egy főigazgató állott, akit már II. József császár a tudományos haladás akadályának tekintett. A karnak úgynevezett bekebelezett tagjai is voltak, az orvosi karba tudniillik fel lehetett venni minden jelesebb doktort hat, illetve tizenkét arany lefizetése mellett. 1802-ben kimondották, hogy a dékáni hivatal szabad választás útján töltendő be a tanárok és a bekebelezett tagok közül; de már 1815-ben meghagyatott, hogy jövőre kari dékánul tanárt ne válasszanak; 1830-ban azonban ezt újból megengedték. Ennek a rendszernek az volt a következménye, hogy hol tanár, hol kültag volt a dékán, aszerint, ahogy a két részről folytatott korteskedés szülte. Mert tudnivaló, hogy a tanárokkal szemben a kültagok külön — néha csakugyan ellenséges — tábort képeztek; ez utóbbiak, egyébként igen tiszteletreméltó jó urak — de akiknek nagy része a világot csak a szülőfaluja ablakából ismerte —, sehogy sem tudtak a tanárok eltérő újabb fel