Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
77 Ezeknek egy példáját szolgáltatja az egyetem törvényes szervezésének kérdése. Az 1848 : XIX. törvénycikk ugyan kimondta az oktatás és tanítás szabadságának elvét, de az elvek alkalmazásának módja a közoktatásügyi miniszternek egy jövő országgyűlésen hagyatott meg előterjeszteni, s a viszonyok megváltozása folytán két évtizedre letűnt a napirendről. Az új alkotmányos éra ezen idejében pedig a tanítás és kivált a főiskolai tanítás feladatai és módszerei tárgyában a fogalmak még a törvényhozói körökben is meglehetős tisztázatlanok és sok tekintetben ellentétesek voltak. Báró Eötvös ezért szükségesnek látta, hogy az egyetem szervezésének alapelveit, különösen a tan- szabadság biztosítása tekintetében törvénybe iktathassa. Markusovszky hátrahagyott iratai között megtalálható nyoma annak a sokoldalú, a különböző nyugati államok felsőbb oktatására kiterjedő beható tanulmányozásnak, amellyel ő Eötvös erre vonatkozó megbízásában eljárva, a törvényjavaslatot előkészítette. Érintkezésbe lépett a külföld legjelesebb egyetemi férfiaival, fogalmazványaiban fáradhatatlannak mutatja magát a vezető eszmék tisztázott megállapításában és a félremagyarázást kizáró stiláris kifejezés keresésében. Egyes pontoknak három-négy átdolgozására lehet akadni, míg egy egészen tiszta fogalmazvány alakjában megállapodott. Eötvös szándéka ellen több oldalról fel lett hozva az, hogy az egyetemek szervezetét országos törvényben meghatározni nem volt szokás. Eötvös azonban az 1870-i országgyűlés elé terjesztett egyetemi törvényjavaslatának indokolásában egyenesen kimondta, hogy „ezen ténynek tudatában részemről már azért is szükségesnek láttam az új szervezetnek legalább alapvonalait törvény- javaslatban terjeszteni elő, mert óhajtom, hogy a tanszabadság és annak minden következményeiben való szigorú alkalmazása törvénnyel biztosíttassék“, és egy másik pontban, hogy: „a tanárok tudományos működésükért és annak irányáért soha semmiféle veszélynek kitéve ne legyenek“. Ha ezen szavakból a sorok között ki lehet olvasni, hogy milyen irányban látszott szükségesnek védelemről gondoskodni, egy másik része a törvényjavaslatnak az egyetem felekezeti jellegére vonatkozó bonyodalomra mutat. El lehet képzelni, milyen természetű áramlatok lehettek azok, amelyeknek hatása alatt a törvényjavaslat a különböző retorták- ban oda alakíttatott, hogy a róm. kath. theológiai fakultáson kívül még egy gör. kath. és egy protestáns fakultás felállítását is tervezze az egyetemen. Ezen törvényjavaslat ellenében az egyetem filozófiai fakultása nyújtott be egy emlékiratot, amelyben reáutalt arra, hogy ilyen alapból kiindulva, a vallásegyenlőség még egy zsidó theologiai fakultás felállítását is követelné, és reáutalt arra is, hogy mennyire megzavartatnék az egyensúly az egyetem vezetésében a theologiai tanároknak egy létrejövendett aránytalan nagy száma által. Szóba jött még az is, hogy egy poly- technikai fakultás csatoltassék a tudományegyetemhez. Hasonló zavaros fogalmak más közoktatási kérdések körül is felmerültek, s csak lassankint sikerült a közvélemény és törvényhozás terén tömöríteni az átgondolt elemeket és megállapítani azon rendszabályokat, amelyek az egyetem egészséges fejlődésének alapját
