Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos

72

erről azután véleményt ad a fakultás. Készíts egy értekezést a sebészi bonctan céljáról, feladatáról. A vasat verni kell. Türelem, kitartás!“

A docentura habilitálásához kötött követelmények tehát nem lettek volna valami nagyon súlyosak még akkor sem, ha valamivel magasabb színvonalon álltak volna. Egy körülményt azonban számításon kívül hagyott Balassa. Pedig az idők akkori folyása szerint az egy áthághatatlan akadálynak bizonyult, tudniillik azt, hogy Markusovszky protestáns volt. Az ez ellen való küzdelembe belefáradtak mind a ketten s Markusovszky nehéz szívvel bár, lemondott a docentura tervéről és ezzel együtt megszerzett jeles sebészeti képzettségének szakszerű értékesítéséről. A tág orvosi gyakorlat terén azonban mind kiterjedtebb elismerésre tett szert s nem hosszú idő múlva a főváros legbecsültebb orvosai sorába emelkedett. Megfelelően magas értelmi fejlettsége, roppant olvasottsága, kiváló modora, puritán, egyenes jellemének, gyakorlatának köre is az intellektuális tekintetben kimagasló emberek körében fejlődött ki. Helyzete ezáltal állandósított alakot nyert, nem forgácsolta többé erejét s idejét nem realizálható törekvésekre, hanem férfias elhatározottsággal fogadva az adott viszonyokat, további élettervét ezen alapra fektette.

#

Balassát, valamint körének tagjait megszakítás nélkül foglalkoztatta tudományos és közviszonyaink szerfölötti elmaradottságának nyomasztó érzése és a helyzet javítása fölötti eszmecsere; de a kibontakozásnak a meglevő viszonyok között alkalmas útját, s eszközlésére vonatkozólag tisztázott tervet megállapítani nem bírtak.

Markusovszky iratai között ezekre vonatkozólag egy sora a leveleknek és tervezeteknek található, amelyek azonban egyes részükben, vagy egészükben a gyakorlati kivihetőség hiányában szenvedtek. Hiányzottak a szakemberek, hiányzott valamely, a fejlődésre alkalmas tér, az érintkezés, egyszóval minden, ami egy sikert ígérő társadalmi vagy tudományos akcióra szükséges.

Ezen eszközök keresése közben merült fel egy magyar orvosi lap megindításának eszméje s az eszme egyszer megszületve, abban minden érdekelt egyetértett, hogy annak vezetésére senki sem lehet úgy hivatva, mint Markusovszky. így keletkezett az Orvosi Hetilap.

Keletkezése, első alakulása és fejlődésének útja sokkal ismertebb e körben, semhogy ennek vázolásába bocsátkoznom indokolva volna. A lapnak Markusovszky kezében elért jelentőségét nem lehet plasztikusabban feltüntetni, mint ahogy azt tisztelt barátom, Hőgyes Endre, akadémiai emlékbeszédében tette.

„Markusovszky — mondja Hőgyes — 1857 közepétől (a lap júliusban indult meg) 1888-ig, tehát harminckét és fél éven keresztül állott az Orvosi Hetilap élén. E lap hasábjain találjuk meg^ az ő közéleti működésének és azzal együtt a hazai orvosi és közegészségügyek három évtizedre terjedő fejlődésének naplóját. Az első évfolyamokból mindjárt látjuk, mint csoportosítja maga körül a buzgó szerkesztő orvosi rendünknek legkiválóbb és legmunkaképesebb tagjait: Balassát, Lumniczert, Semmelweist, Hirschlert, Korányit stb., látjuk, mint lelkesíti évről-évre az egyetemi év meg-