Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos

MARKUSOVSZKY LAJOS. Irta : Korányi Frigyes * Nehány hónap múlva tíz éve lesz, hogy Egyesületünk volt elnöke és tiszteleti tagja: Markusovszky Lajos meghalt. Az Egye­sület mélyen tisztelt Igazgatótanácsának megbízása folytán ma feladatom, hogy szemlét tartsak élete fölött, vázolva a t. Egyesület előtt annak tartalmát és folyását. Hálás volna ez a feladat akkor is, ha beszámolásszerű vázlat alakjában akarnám életfolyásának jellemzését nyújtani! Marku­sovszky azon halandók közé tartozott, akikbe a természet a maga termő erejének egy energiateljes részét oltja be, akiknek leikébe nem hat be semmi anélkül, hogy magas értékű individuális jelle­get öltene, s ha nyilvánulásra jut, az eleven erő fokozott energiá­jával hat be ismét mások lelkületébe, tetteket szül és tettekre ragad! Azért életét mindenütt maradandó nyomok jelzik. Elég volna felsorolni, mit tett és mit hozott létre a magyar orvosi irodalom, az orvosi tanítás és tudományfejlesztés, Magyarország közegészségügyének terein, miként emelte az orvosi állás becsét kifelé és ethikai tartalmát befelé, hány szállal járult azon, ma már erős kötelék létrehozásához, amely a Magyar Tudomány- egyetemet a nyugati kultúrával és azok központjával összeköti; ezeken szemeinket végig vezetve, előttünk állana a tetterős, tett­dús, nagy kihatású férfiú, s ha lelkületének alapszínét akarnám felmutatni, előttem függ a kifejezésteljes arckép, mélyreható tekintetével, nyugodt, szilárd jellemének öntvényévé alakult arc­kifejezésével, s azzal a valamivel, ami a meleg, emberbaráti szívet, a belső szellemi lénynek önmagán kívüli érdekekbe való átolvadását, az önzetlen, nemes, áldozatkész és mégis higgadtan mértéktartó jellemet árulja el! Ha ezeket sírkövére vésetnők, akkor úgy állana ott a sorozat, mint egy tartalomdús könyv végén a sokatmondó tárgymutató. De a tárgymutató még nem a mű, aminthogy a méz még nem a méh, a festmény még nem a festő és Tizian vagy Rafael műve hatásának egész melegétől csak akkor lehet áthatva a szem­lélő lelke, ha bemélyedő gondolatának láthatárába beemelkedik Tizian és Rafael az ember, érzéseivel, lelkének mozgató rugóival, érzési és művészi fejlődésének körével és korszakával. Ilymódon kellene nekem vázolni Markusovszky-t is, amint a tett mezejére készült, fejlett, nőtt, küzdött, szorongott, örvendett; a nemes siker csendes boldogsága és a csalódások rágó érzései között haladt • A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1902. évi október hó 14-i, LXV. nagy­gyűlésén tartott emlékbeszéd. Az orvosi tudomány magyar mesterei, ő

Next

/
Thumbnails
Contents