Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos

66

teljes ötven éven át — az utolsó pillanatig. Ez volna — jól tudom a méltó alak, amelyben Markusovszky emlékünnepét megüli a Budapesti Kir. Orvosegyesület.

Ámde ilyen egy kiterjedésű feladat meghaladja erőmet és hivatott történetíróra vár, de egy ilyen életleírás egy ünneplő ülésre szánt idő határai közé nem is illeszthető. A történetíró meg fogja találni az útmutatást azon mélyen átgondolt, tartalomdús emlékbeszédben, amellyel tisztelt barátom, Hőgyes Endre, a Tudományos Akadémiában Markusovszky emlékét megörökítette. Itt nekem meg kell elégednem azzal, ha sikerül ezen eszmékben és gondolatokban gazdag élet egyes olyan momentumait feltüntetnem, amelyek Markusovszkyt jellemzik hatásában és belső lelki életében, és amelyeket, részben legalább, vele való személyes összeköttetésem szolgáltat.

Szinte azt mondhatnám, hogy évtizedek során át úgy fonódott össze saját életem az övével, mint a tanítványé a mesterével, akit becsülni, szeretni tanult és kinek nyomát követni igyekezett. Több, mint 50 lefolyt évnek történetén kell visszatekintenem, azon 50 év történetén, amelyben hazánk összes intézményei, emberei, társadalma és közviszonyai átalakultak, amelyben az lijkori Magyarország létrejött.

Ezen nagy események ezerszeres szálaiból alakult emlék- szöveményen mint fátyolrétegeken kell áthatolni szememnek, hogy feléledt világosságában tűnjék fel előttem az idő, amelyben Markusovszky alakjával először megismerkedtem.

1847-ik év egy napján az orvostanhallgatók között elterjedt a hír, hogy Balassa előadást fog tartani egy új, epochalis felfedezéséről; egynéhány hallgatótársammal mi is bementünk az előadóterembe.

Az újvilág-utcai alacsony és elég szűk tanterem pódiumán ült Balassa János, könnyű, nádszövetű karosszékén, a szék mögött állt a bécsi műtőintézetből hazakerült Markusovszky — aki ott Rokitansky, Hebra, Schuh, Semmelweis baráti körében élt — mint asszisztens, kettejük körül egy csoportban Kovács Sebestyén Endre, Arányi, Wagner János, Lumniczer Sándor, Bókái János, Sass István, Ozorenszky Károly, Pété Zsigmond, megannyian a talentum stigmájával felruházott, választékos megjelenésű, szimpatikus ifjú alakok, akik feszült figyelemmel kísérték a sajátságosán igézetes hanglejtésű Balassa szavát. Balassa lelkesült hévvel fejtegette az orvosi tudomány nagy, új felfedezését, a pár hónappal előbb a Massachusets-Hospitalban Warren által sebészi műtétnél először használt aether-narcosist. Bámulatos hatásának bemutatására nem sokkal azután egy kőmetszés vitetett végbe, azzal a precizióval, amely Balassát az akkor élő európai műtevő sebészek legelsőjévé, vagy legalább a legelsők egyikévé tette, s azzal a tökéletes szaba- tosságú segédkezéssel, amelyet Markusovszky nyújtott.

Sajátságos, egymást kiegészítő két alak! Balassa nyúlánk termete, a nyugati klasszikus formákra emlékeztető fej, selyemszálú, finom hajzattal borítva, szinte nőiesen finom, fehér arcbőre, elegáns mozgásai, szinte lebilincselő szelidségű és mégis éles tekintete; mellette Markusovszky vállas alakja, nyakára hulló dús hajzattal, széles homlokzatú feje, nyílt, határozott, szinte kihn ó arca, erőteljes tagjai, nagyméretű, élénk, de preciz mozgásaival. Mind-