Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Jendrássik Jenő: Balassa János

vényszéktől hozott utóbbi ítélet folytán abból újra és teljesen el- mozdíttatott, míg végre 1851 kezdetével tanári hivatásának véglegesen visszaadatott..

De tekintve azon kiváló álláspontot, melyet Balassa kitűnő tulajdonainál fogva ügyfeleinek becsülésében és mindenrendű polgártársainak bizalmában elfoglalt, nagyon természetes, hogy közreműködésére szaktudománya körében az akkori kormány is már az ötvenes évek folyamatában mindinkább súlyt kezdett fektetni; s ha szilárd jellem tartózkodni fog működésével oly kormányzatot támogatni, melynek elveivel meggyőződése ellenkezik, magasabb emberi kötelessége érzetében mégsem fogja megtagadni közreműködését mindenütt ott, hol azzal embertársainak javát mozdíthatja elő és szemben Balassa életének nyitott könyvével, elfogulatlan ítélettel senki sem mondhatja, hogy midőn ő az alkotmány visszaállítása előtti kormánytól szakügyekben többrendbeli megbízásokat elfogadott, azok teljesítésében őt egyéb vezérelte volna, mint az öntudat, hogy azokban csak az emberiség ügyét szolgálja.

Ekképen nem vonakodott elfogadni 1860-ban a meghívást, mint rendes tag, a Magyarország számára fennálló orvosi bizottmányba; midőn pedig 1863-ban több egyetemi tanártársaival az akkor felállított cs. kir. közoktatási tanács kültagjának, lemondása ellenére, kineveztetett, tanártársaival együtt e kineveztetés- ben csakis azon, a legfelsőbb kormányszéktől nyert válasz folytán nyugodott meg, hogy „a közoktatási tanács, mint csupán véleményadó testület, egészen függetlenül a birodalom országainak alkotmányos viszonyaitól s eltekintve minden politikai színezettől, kizárólag a tan- és nevelésügy érdekében állíttatván fel, kívánatos, hogy hazánk kitűnő szakférflai is a magyarországi tanügy érdekében befolyásukat ezen testületnél érvényesítsék“. Hogy itt is csak a legnemesebb szándék vezette hazája érdekében, arról semmiképen nem kételkedhetünk oly férfiú irányában, ki hazájához hű maradt, és mindvégig csak annak kívánt élni még akkor is, midőn két ízben azon kitüntetésben részesült, hogy egyszer a bécsi orvosi József akadémiánál, másszor pedig a bécsi egyetemen megürült sebészi tanszékbe meghivatott. De hazájához kötve tartotta szíve hajlama mindkét esetben.

A közegészségügy érdekében fáradozott ő ezenkívül még, midőn Pest városa által a képviselőtestületbe, Pest megye által a megyei bizottmány tagjává és 1867-ben tiszteletbeli főorvossá megválasztatván, a pestvárosi Szent Rókushoz címzett kórház orvosi személyzetének szervezetére, mint a megyei egészségügyi bizottság elnöke pedig a megyei egészségügy kezelésére vonatkozó javaslatait adta. Nemkülönben az 1868-ban felállított országos közegészségügyi tanács is, melynek elnökévé kineveztetett, felállítását és szervezését legnagyobb részben őneki köszöni.

Már mindezen, annyiféle megbízások, annyiféle kitüntetések is az iránta nyilvánult közbizalom és köztiszteletnek jelei; azonban továbbra terjed még e kitüntetések sora. Ö Felsége a király részéről 1859-ben, a tanítás és orvosi gyakorlat körében kifejtet munkássága elismeréséül tanácsosi címmel, 1867-ben pedig a Lipó rend lovagkeresztjével lön feldíszítve. Ö Felsége a királyné, Peste tartózkodása alkalmára, bizalma szerint őt választá orvosául. Nem különben bel- és külföldi tudományos társulatok részéről szaka-