Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Jendrássik Jenő: Balassa János
60 valódi meggazdagítását képezi és mutatja, hogy Balassa nagy gyakorlati elfoglaltsága dacára, soha meg nem szűnt dolgozni és a haladást előmozdítani.“ A folyóiratokban megjelent munkálatain kívül közölt még más kettőt a képző műtétek köréből; egyikét 1863-ban a már fentebb idézett „Üj műtétmodorok az orrképlés körül“ cím alatt tizenegy kőmetszetű táblával, egy-egy példányával megajándékozva a magyar orvosok és természetvizsgálók pesti nagygyűlésének tagjait; másikát pedig képezi azon díszmunka „A képző műtétekről“, mely a Magyar Tudományos Akadémia 1867-i évkönyveiben mint akadémiai székfoglaló értekezése jelent meg, és melynek jelentékeny kiállítási költségeit felerészben ő maga fedezé. Mindkettő mint remekmű van a szakirodalomban elismerve, mert nemcsak nagy művészetéről, hanem alkotó eszéről tesznek csalhatlan tanúságot. De orvosi tudományos szakirodalmunknak hathatós buzdí- tója volt Balassa még azáltal is, hogy az 1864-ben megalakult magyar orvosi könyvkiadó társulat létrehozása körül mind kezdeményezése, mind pedig ügyfeleinek példás buzdítása által fáradozva, oly vállalatnak ügyére gyakorolt döntő befolvást, melynek magas célja legjobban kitűnik az 1865-i közgyűlésen elmondott saját szavaiból: „Óriási mérvű és haladású szaktudományunk vívmányait szemmel tartva, azok legjobbjait nyelvünk tulajdonává tenni s az ennek folytán keletkező és könnyebben megerősödő honi szakirodalmat önálló és eredeti művek kiadása által buzdítani, — szóval szaktudományi életünkben azon eleven mozgalmat előidézni, mely a tökéleteshez való jutás kútfeje.“ S csak kiérdemelt elismerését fejezé ki a társulat Balassa iránt, midőn őt úgy első megalakulásánál, valamint az első hároméves időkör lefolyásával 1867-ben ismét elnökének megválasztá; nemkülönben elhalt alapítója iránt érzett kegyelet vezeté e társulatot 1869-i közgyűlésén azon határozatnál, hogy Balassa összes munkái a társulat költségén adassanak ki, és a műhöz szerzőnek arcképe mellé keltessék. Sőt tetézve még szakirodalmunk körül máris sok és sokféle érdemeit, Balassa mint a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi nagygyűlésének alelnöke, 1865-ben 100 darab aranyat tűzött ki díjul három év alatt megjelenendő oly orvos-szaki vagy abba áthajló természettudományi eredeti magyar munkára, mely nemcsak aránylag legkitűnőbb, hanem a tudományosság mértékét minden tekintetben megüti. Nagy tehetségeinek üdvös értékesítésére azonban tér nyílt előtte még más irányban is. 1848-ban az első magyar minisztérium kormányzata alatt tanácsnokká neveztetett ki a vallás- és közoktatási minisztériumnál, egyeszersmind az egyetemi orvosi kar igazgatójává; de a nemsokára bekövetkezett gyászos események nemcsak meghiusíták a reményt, melyet a haladásnak minden őszinte barátja a kinevezetthez jelleme-, erélye- képességénél fogva kötött, hanem utókövetkezményeikben veszélyeztették Balassát még tanári állásában is, melyből nemcsak fölfüggesztve maradt, miután már két hónapig tartott fogságából több száz tekintélyes pesti polgár közbenjárására kiszabadult volt, hanem még miután az 1850-i február hó 22-én kelt kormányrendelettel végleges igazolása fenntartása mellett állomásába visszahelyeztetett, a katonai tör-
