Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Jendrássik Jenő: Balassa János

52

jót vele!“, hanem példával, cselekedeteiben, mint a szenvedők hű nemtője, melynek élte hosszáiglan bizonyult.

S valóban, hogy Balassa már orvosi pályája küszöbén is ily szempontból fogta azt fel és ily szándékkal avatta fel magát bajnokául, arra legkitűnőbb bizonyságot szolgáltat azon értekezése, melyet néhány évvel később 1838-ban tudori felavatása alkalmával, „De juvene medico“ cím alatt, a fiatal orvosról írt. Ugyanis e szavakkal kezdi meg értekezését:

„Vivere aliis, non sibi eonstituit essentiam medici, nec non basim medicianae artium praestantissimae, coelestibus ereptae; officia enim medici cum primis religionis humanitatisque legibus intime coincidunt et animum super communes vitae relationes elatum divino, unde effluxit, fonti adproximant. — Intima hominis morális persvasio cum voluntatis exeeutione pulcherrima unitur harmónia in ejus munere, qui altiori quadam vocatione perculsus eonamina quaeque in focum sacrum coneentrat, ex quo benefica pro miseris promanet unda.“

És egy további fejezetben, „üti est, et esse oportet verum médicum“ így szól az orvos rendeltetéséről:

„Vitám aliorum conservandi, sanitatem amissam restituendi, planctusque miserorum pro viribus alleviandi sacer medici finis esto, ad quem omnes ejus actiones, quin non vita integra sit directa. Altior haec vocatio est, benigno spiritu corda animans, religionis purissimaeque moralitatis filia, — Deus in nobis, agitante calescimus illő, comis et secura semper per labyrinthum salebro- sum Ariadne.“

Balassa orvosi tanpályáját 18 éves korában a pesti egyetemen kezdette meg, s itt három évet eltöltvén, Bécsbe ment a két gyakorlati évet bevégzendő. Jeles tehetsége mellett kitartó szorgalmat fordított itten nemcsak a rendes előadásokra, melyek közül különösen Hildebrandt és Wattman tanároké említendők, hanem buzgón látogatta már ekkor is a nagy kórháznak egyes bel- és kül-kór- osztályait, ott szélesbítve ki tapasztalatainak alapját még azután is, midőn már 1838-ban az orvostudori és a szülésmesteri oklevelet elnyerte. Eljárt ezalatt Kolletska és később Rokitanszkynak kórbonctani tanfolyamára, valamint Skodának előadásaira, melyekben ez a mellkórok isméje körül tett búvárlatainak remek eredményeit közié. Ott találjuk tehát Balassát a bécsi orvosi iskola új korszakának hajnalán, tudományszomjas kebellel szedve magába annak első sugarait, és jelesen a kórbonctan és a kórjelzés fizikális módszereinek tanulmányozása által azon alapok egyikét vetve meg, melyen később tanári működése a sebészi szakban annyira gyümölcsöző lett.

Éppen döntő befolyást gyakorolt pedig később sorsára azon, addig talán példátlan kitüntetés, melyben 1839-ben részesült, midőn egyikét a két ösztöndíjas állomásoknak, melyek a bécsi műtőintézetnél orvostudorok számára fennállottak, 16 versenytársai közt, magyar származása dacára szerencsés volt elnyerni, és Wattmann sebészi koródáján, e jeles férfiú vezetése alatt tanulmányait éppen azon irányban kiegészíthetni, melyben később annyi diadal volt számára fenntartva, egyszersmind tanárában magának nagytekintélyű pártfogót és őszinte barátot szerezhetni. Még műtői tanfolyama alatt, 1841-ben volt alkalma főnöke nagy megelégedésére