Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Jendrássik Jenő: Balassa János

53

felváltva egy másik társával, több hónapon át, a tanársegédnek közbejött halála folytán, mint helyettes tanársegéd működni. Ez állomás végleges betöltésénél Dumreieher pályatársa ellenében, bár tanára által pártfogolta to tt, mellőzve lett ugyan, alkalmazást nyert azonban mégis mint másodorvos a IV. sebészi korosztályon, melyen, miután még ugyanazon évben sebésztudori és műtői oklevéllel elláttatott, majd egy éven át az osztályfőnöki állomást önállóan, mint rendelőorvos látta el.

Átlépte volt így már bevégzett tanpályájának küszöbét és elérkezett az idő, hogy magának tért hódítson, melyen szerzett képzettségét értékesítse és magasabb cél felé utat nyisson. De az élet e fordulópontján Balassát is mostoha sors látszott üldözni. Folyamodott egymásután a tanársegédi állomásért a bécsi kórház egyik szülészi koródáján, sebészosztályi főorvosi állomásért ugyanott, még egy vasúti orvosi állomásért is a Bécs—győri vonalon —, de mindenütt siker nélkül. Mondhatjuk most, szerencséjére és szerencsénkre. E közben folytatta működését mint másodorvos, kitartó munkássággal, máris jeles készültségét még tovább öregbítve és elöljáróinak becsülését mindinkább kiérdemelve, míg 1842 október hóban Schuh tanár oldalán a II. sebészi kórodán tanársegéddé lön kinevezve.

De már is kitűnő sikerrel részt vett volt ekkor a pesti egyetemen ez időben üresedésben állott sebésztanári állomásra megnyitott pályázaton, és még mielőtt tanársegédi állomásán egy évet betöltött volna, már 1843 március 21-én, élete 29. évében ki volt nevezve rendes tanárként a pesti sebészi koródánál. S ezzel meg volt előtte nyitva azon hatáskör, hová eljutni képességénél fogva hivatva volt. A buzgó törekvés elérte célját, s elérte azt önerejéből; mert ha őt abban tanárainak nagytekintélyű ajánlata és még magasabb állású pártfogóknak hathatós gyámolítása lényegesen elősegítették is, úgy sorsának ezen lendítőit csak kitűnő képzettsége, erényes jelleme, fáradhatlan kitartása és megnyerő magaviseleté hódították meg.

Ahol pedig a pártfogolás ily alapon nyugszik, ott díszére válik az egyaránt a pártfogónak, mint a pártfogoltnak. Valamint előbb a műtői állomás elnyerésénél Nemeskéri Kis Pál akkori államtitkár, később a magyar tengerpart és Fiume gubernátora, meg gróf Eszterházy Károly tolnamegyei főispán voltak szószólói, úgy lettek később tanári kineveztetésénél azon kitűnő siker alapján, mellyel a tanszéki pályázatot kiállotta, ügyének erős felkarolóivá Wirkner Lajos és Lónyay János m. udvari tanácsosok. Ez utóbbi, ki akkor a m. udvari kancelláriánál az egyetemi ügyek előadója volt, szólítá föl Balassát, hogy beteg fivérét látogatná meg, ki addig más orvos kezelése alatt állott. Balassa eltérőleg a háziorvos nézetétől a baj okául a nyak mélyebb rétegeiben fekvő tályogot ismervén fel, indítványára orvosi tanácskozmány hivatott összj, melynél azonban még Wattmann sem osztá Balassa nézetét, ki szerényen csak a tanácskozmány után közié vele nézetének érveit, mely azután egy második tanácskozmány alkalmával el is fogadtatott és helyesnek bizonyult, midőn Balassa segédkezése mellett Wattmann a tályogot felnyitván, abból a geny bőven kiömlött. Ekképen a betegnek élete mentve lön, de Balassa is ez eset folytán újabb pártfogókat nyert Majláth Antal, Somssich és István főher