Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
44 van, hogy mikor Korányi Frigyesnek távozása után őt — mint a leghivatottabbat és legméltóbbat — kínálták meg az Országos Közegészségi Tanács elnökségével, ő a hangulatára való hivatkozással kérte, hogy az ő jelölésétől tekintsenek el. Azoknak pedig, akik Fodor minden javaslatát utópiának szerették bélyegezni, azoknak utólag Tisza István — aki maga is csak a háborús tapasztalásokból és tanulságokból ismerte föl a szomorú valóságot — válaszolt, mikor alkalomadtán azt mondotta: „Minden, amit ezen a téren eddig tettünk, az mind csak pepecselés.“ Ennek nem Fodor József volt a hibása. Mint tanár, egyszerű, keresetlen, de tiszta logikával szerkesztett előadásaival kitűnően tanított, a komplikált kérdéseket is a megérthető vázlat alapvonalaival tudta magyarázni és megértetni. Nagyon kellemes debatter volt, előzékeny és sima, soha nem bántott és nem sértett senkit; szerette a természetet, különösen az ő mártonhegyi naspolyását, szerette a művészetet és lelkes pártolója volt a magyar képzőművészetnek; mindenkor megbízható jóbarát volt és úriember, a Markusovszky-társa- ságnak pedig egyik leghívebb és legkedvesebb tagja. Tragikus halála a magyar tudományosságnak, a magyar orvosi rendnek és irodalomnak, az ország közegészségének egyaránt nagy vesztesége volt, mert végzete őt azok közé sorozta, akik felett Lassay sajnálkozik, hogy elmennek, mielőtt még minden portékájukat kipakolhatták volna ... Aki elfogulatlanul járja meg a maga útját, az lépten- nyomon látja és érzi, hogy az élet összes mellékkörülményeivel együtt milyen szorosan összefügg a tudománnyal. Olyan országban, ahol minden szónoklatra van alapítva, ahol a meddőnek bizonyult olcsó politika túlon-túl leköti a közfigyelmet, ott kétszeresen szükséges a köztudatba belevinnünk azt a felfogást, hogy nem a fórumon mentik meg a hazát, hanem — amint Gambetta mondotta — „csak egy dolog van, amely a társadalmak biztos alapját képezi és amely az embert fölemeli — ez a tudomány“. Az orvostudomány különösen nemcsak az egyes ember egészségére és életére van befolyással, de a tudománynak — hygienének és szociálhygienének — mai állása szerint olyan tömeghatással bír, mely egy egész ország népességére döntő
