Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
42 A piszok tehát a magyar paraszt fogalmát egészíti ki, ami egy országra szóló reveláció, amely megérdemli, hogy Marku- sovszky egyik elnöki megnyitójában nekiszegezze a „Cleam- lineiss is next to godliness“ angol tételt, de fölös bizonyítéka annak is, hogy milyen helyes és szükséges volt, hogy Fodorral az ő közegészségi programmjukba kezdettől fogva fölvették azt, hogy a népességnek minden rétegében az érdeklődést, a fogékonyságot fel kell ébresztenünk, a közegészségi felvilágosítást kell terjesztenünk; ezért alapították együtt az Országos Közegészségi Egyesületet, ezért indították annak folyóiratát, az „Egészségiét; Fodor szerkesztette, aki különben is lelke volt az egyesületnek, és abból az időből, mikor korábban még a Természettudományi Társulat főtitkára volt és mint ilyen ennek a „Közlöny“-ét szerkesztette, olyan bő tapasztalatot hozott magával, hogy biztos kézzel tudta, még népszerű felolvasások rendezésével is az egyletet rövid időn belül felvirágoztatni. Saját tapasztalása összevágott egy volt kiváló államtitkárunknak azzal a megállapításával, hogy közegészségi adminisztrációnk csak döcög és akadozik. Az egészségügyi közigazgatás reformja szakadatlanul foglalkoztatta és megérlelte benne azt a meggyőződést, hogy ezt a közigazgatást a jogászi gyámkodás alól föl kell szabadítani; a ref ormot az ország tisztifőorvosainak e célra külön egybehívott ankétjén készítette elő és a legközelebbi államosítási javaslat tárgyalásával kapcsolatban terjesztette be az Országos Közegészségi Tanácsnál és adta ki „A tisztiorvosi kiképzés és minősítés reformjáéról szóló füzetet. Fölösleges talán külön fölemlíteni, hogy ezt a tervet is néma fölénnyel félretolták. Mikor tanszékét felállították, intézetét az élettani intézet fölrszintjének néhány szűk szobájában helyezték el ideiglenesen; ez az ideiglenesség még ma is tart és ő végig az élettani intézet szállóvendége maradt. Minden iparkodása hiába volt, nem tudott magához és kiváló működéséhez méltó intézetet kapni. A Londonban tartott Vili. nemzetközi közegészségi kongresszus alkalmával a cambridgei egyetem őt nagy ünnepélyességgel tiszeleti doktorává avatta; egyik barátjának azon megjegyzésére, hogy milyen örömünk lehet valamennyiünknek, hogy egy magyar tudóst külföldön igazság szerint méltányolnak, ő a fejét csóválta és azt mondta: „Hidd