Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

39

hatott a népesség jólétére is. Empírián, általános tapasztalatokon alapult. Fodor József, akinek megadatott, hogy gyermekkorától fogva az életnek vajas oldalát élvezhette, nem a kenyérkereset szerint volt kénytelen magát erre vagy arra a szakmára határozni. Hajlama után indulva, egy elméleti szakmára adta magát, még pedig olyanra, amely akkor jóformán még alig létezett — a közegészségre. Tanársegédnek ment Rupp N. János mellé, aki az egészségügyi, az orvosrendészetet adta elő; ez alatt értették akkor a közeerészsés:- ügyet, holott az nem volt egyéb, mint az empíria alapján kiadott rendeletek halmaza. Mi ezen a téren szép rekordot értünk el, amint azt Linzbauernek Codex sanitario-medici- nalis Hungariae-je bizonyítja és az a német jogtudós valószínűleg erre a hét vaskos kötetre mondotta: „Wenn die Natur so viele Gesetze hätte wie der Staat, der liebe Gott selbst würde irre werden.“ Fodor akkortájt átmenetileg belvárosi halottkém is volt, amely működéséről mindig úgy emlékezett meg: „mikor én is még gyakorlóorvcs voltam“; majd külföldi tanulmányútra ment és különösen Münchenben dolgozott hosszabb ideig Pettenkoférnél; visszatérve, lement azután rövid időre Kolozsvárra orvosrendészetet előadni, de még mielőtt elindult volna, mikor Balogh Kálmántól elbúcsúzott, csupa lelkesedés volt, nem az orvosrendészeti tanszéke, hanem a közegészségtan iránt, melyet akkoriban erre mifelénk inkább még csak híréből ismertek. Hivatásának érezte és tartotta, hogy ezt Magyarországon ő honosítsa meg. Balogh az ő élces pesszimizmusával évődött és Fodort mindjobban feltüzelte, aki a félreismerhetlen közvetlenség egész hevével egy emberéletnek úgyszólván egész munkaprogramulját fejtette ki. Balogh pedig hallgatott és csak az ő ismert széles mosolyával árulta el azt az igaz örömet, hogy íme van az orvostudomány egy új ágának egy hivatott művelője.

Fodor a szó szoros értelmében jó órában született. Egyrészt Markusovszky mindig élénken érdeklődött a közegész- ségügy iránt, külföldi útjain is mindenütt a közegészségügyi viszonyokat és intézményeket tanulmányozta és az Orvosi Hetilap első évtizedében a közegészséget illető cikkeket majdnem kivétel nélkül ő maga írta; másrészt a múlt század hatvanas éveinek közepén Pettenkofer kezdte tanítani, hogy a közegészségügy — a Hygiene, amint ő mondotta — egy külön,