Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
35 ezen az egyletet új védnöknő alatt úgyszólván újjászervezték, de különösen azért is, mert ezen választották meg id. Bókayt az intézet igazgató-főorvosává. Eleinte csak félkézzel dolgozhatott, mert a másik kezével az egylet néhány olyan tagja ellen kellett hadakoznia, kik kétszínűséggel beadva derekukat, az intézetet is hajlandók voltak az akkori kényuralom centralisztikus iparkodásának feláldozni, de azonfelül le kellett szerelnie néhány választmányi tagot is, akik minden áron le akarták tömi id. Bókay uralmát, így keresztelve el azt az önfeláldozást, hogy az egész ügymenetért a felelősséget ő egymaga vállalta. Mind a két küzdelemben ő maradt felül. Osak Angliában találunk sok olyan intézetet, amelyet — mint a mi szegénygyermek-kórházunkat — a közjótékonyság tart fenn, és ebben id. Bókay nekünk egy fölötte tanulságos pszichológiai példát állít elénk, hogy ő egyenes és szerény egyéniségének jellegét hogy tudta átvinni az egész egyletre. Akik a hangosan dolgozó mai úgynevezett közjótékonyságot kénytelenek tűrni, azok tudják csak igazán csodálattal méltányolni, hogy a sokszor nagy anyagi gondokkal küzködő egylet még mai napig is milyen diszkrét módon bírt azokkal mindig dacolni. Id. Bókay szakmájában autodidakta volt és ennek dacára rövid idő alatt elismert tekintéllyé küzdötte fel magát, ami neki csak úgy sikerülhetett, hogy mint orvos lelkiismeretes vizsgáló és pontos észlelő volt, akinek figyelme a jelentéktelen mellékkörülményekre is kiterjedt, higgadt, szoros logikát követett diagnostikai levezetésében éppúgy, mint megfontolt előrelátást orvosi eljárásának megállapításában, minthogy pedig mindezeknek részletes rögzítésére a kórtörténetekben nagy súlyt helyezett, nagyon természetes, hogy kórháza csakhamar egy klinika irányával és jelentőségével bírt, amelyet a fiatal orvosok egyre nagyobb számban látogattak, annál szívesebben, mert ő fáradhatlan volt az oktatásban is és hallgatói az ő egyszerű, tiszta előadásaiból mintegy ösztönszerűen kiérezték az ő saját hivatásukra szóló hasznot. A medicus nascitur mondás kétszeresen áll a gyermek- orvosra, mert nemcsak a beteggel, hanem a szülőkkel is kell hogy tudjon bánni, már pedig olyan nyájasan, szívélyesen és 3*
