Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

36

biztatóan, megvígasztalóan, ahogy id. Bókay viselkedett a szülőkkel szemben és meg tudta nyerni a kis betegek vonzódását is, erre csakis azokkal az egyéni tulajdonságokkal volt képes, amelyeket abból a bizonyos családi talajból hozott magával, amelyből származott; ezt megtanulni nem lehet.

Nem csodálnivaló, ha így az ő személyes tekintélye egyre nőtt és orvosi híre mindjobban terjedt, ha az ország legkeresettebb gyermekorvosa lett, akihez még messze vidékről is felhozták a betegeket, de akit1 az uralkodó is megtisztelt bizalmával, hogy reá bízta legfiatalabb leányának orvosi gondozását; az a szerény ház ott az Ősz-utcában valóságos fogalommá nőtte ki magát és az minden reggel hangos volt a kis emberek nagy ambulantiájától. Ahol emberileg segíthetett, ott segített, ahol pedig a természet kérlelhetetlenségével ő sem tudott megküzdeni, ott a szülők ő benne találtak a melegszívű vigasztalóra, innen van az, hogy abban az időben a széléi néprétegekben alig volt népszerűbb ember, mint ő és ami az ő alakját még jobban emelte, az az volt, hogy nagy keresettsége közben és dacára annak, hogy a bizalom minden oldalról feléje irányult, az orvosi gyakorlatból, Plinius felfogásához híven, soha üzletet nem csinált.

Amikor pályáját kezdte, akkor még a gyermekorvoslást mint külön szakmát nem ismerték el általánosan, sőt némelyek annak jogosultságát még kétségbe is vonták, de csak addig, amíg a pädiatria szigorúan tudományos művelés alá nem került, ebből a nagy munkából pedig id. Bókay derekasan kivette a maga részét irodalmi működésével is. A szónak kettős értelmében volt alapvető a „Garatmögötti tályogokról“ írt dolgozata, alapvető nemcsak a tárgyalt kérdésben, de azért is, mert alapját vetette meg az ő külföldi hírének, általa neve, mint lelkiismeretes és megbízható orvos és kutató neve ott künn egyszerre ismertté lett, mely további gazdag működése során tekintélyben és súlyban egyre nőtt; id. Bókay tehát nem egy kész orvosszakmát honosított meg hazánkban, hanem ott volt kezdettől fogva az elsők között, akik az ő erre hivatott munkájukkal ezt az új külön szakmát tudományosan megalapozták, és annak létjogosultságát, sőt szükségességét bizonyították. De még tovább ment, és magának a gyermekorvoslásnak terén is egyes külön szakmáknak művelését és működését tette lehetővé azáltal, hogy kórházában a sebészi, a szem-