Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
34 is előbb az orvosi gyakorlatban mint ennek külön ága kezdett hajtani, egyelőre még rendszeres tudományos művelés nélkül, de Schöpf-Mérei mégis előadásokat is tartott, ami mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy a kis intézetnek kezdettől fogva jó híre volt, ami kitűnik abból, hogy Pest megye 1844. évi közgyűlései egyikében Kosisuth Lajos indítványára azt a határozatot hozta, hogy megyeorvosi állomások betöltésekor azok, „kik a pesti gyermek-gyógyintézetbeni orvossebészi rendeletekkel egybekapcsolt kór- és gyógytani előadásokról ... bizonyítványt mutatnak ki, különös tekintetbe vétessenek s hogy e végzés országszerte a megyék figyelmébe ajánl- tassék“. A kórház 1845. évben az ősz- (ma Szentkirályi)-utcai új épület első emeletének egy részébe helyeztetett át harminc ággyal. Ebbe az intézetbe lépett be id. Bókay 1847-ben mint segédorvois, de még mindig nem mint gyermekorvos, mert Balassa mellett óhajtott segédorvos lenni, de ennek fogsága közben ő mint protestáns nem állhatta a versenyt és bár ez akkor nagyon bántotta, mégis mintha ebben maga is a sorsnak ujjmutatását sejtette vagy érezte volna —, ekkor szánta magát végleg annak a szakmának, amely az országnak annyj áldást, őneki pedig annyi dicsőséget hozott. A szabadságharc idején id. Bókay is a honvédségnek kívánta fölajánlani szolgálatát, de Markusovszky kérésére megmaradt Pesten kórháza érdekében és az események e kérést nagyon is igazolták. Amikor t. i. Schöpf-Mérei hazáját elhagyni kényszerült, de oda vissza sem térhetett, hanem Törökországon és Párizson át végre Angliába ment, ahol Manchesterben ismét gyermekkórházat alapított — a pesti szegénygyermekkórház kizárólag az ifjú segédorvosnak, id. Bókaynak gondjaira maradt, aki mint helyettes igazgató a választmánnyal vezette a kórház ügyeit; a kórház ez időben annyira küzdött anyagi nehézségekkel, hogy a betegek létszámát harmincról tizenkettőre kellett leszállítani, de még így is csak nagy erőmegfeszítéssel voltak képesek egyik napról a másikra tengődni. És a küzdelem közepette id. Bókay még arra is ráért, hogy egy ideig Markusovszkvt — midőn ezt a megsebesült Görgeihez Komáromba hívták — helyettesítse. Fordulópont volt az 1854. év nemcsak azért, mert négyévi szünet után az egylet újból közgyűlést tarthatott, hanem mert
