Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

31

szólván visszhangzott az ország, a közbizalom letéteményese lett és ahogy Márta Lázár sírjánál siránkozott: „Ó, Uram, ha te itt lettél volna, bátyám meg nem halt volna“ — úgy bizakodtak őbenne is, hogy még a halálos beteget is meg tudja menteni. Olyan orvosi keresettségnek örvendett, mint előtte még senki más, amit nagy tudásán kívül annak a ritka szug- gesztiv hatásnak is köszönhetett, amelyet a betegre és a környezetre egyaránt tudott gyakorolni.

Balassa halála után a fakultásban minden küzdelem nélkül hirtelen és önként Korányi került, mint arra leghivatot- tabb, annak élére és annak vezető alakja és ereje maradt végig, de mint Balassa, úgy ő is reprezentánsa maradt úgyszólván az orvosi rendnek is. Aki őket ebben az egymásutánban észlelhette, annak érdekes tanulmány volt látni, hogy Korányi nemcsak az iránytadó nagy vonalakban, de a részletekben is milyen mérlegelt okossággal iparkodott Balassa módjait követni és azok szerint eljárni, amit nem is volt soha oka megbánni.

Orvosi működése egy irányára szerencséje volt Korányinak, hogy éveken át vidéken volt gyakorlóorvos és ott színről- színre megismerkedett a mi közegészségügyünk nagy hiányaival és mint azoknak alapos ismerője azután itt a fővárosban közegészségügyünk érdekében sokkal alaposabb hivatottság- gal tudott állást foglalni és utat mutatni. Alig hogy Pestre került, itt a közegészségügy rendezése kérdésével kezdtek foglalkozni, még pedig a rimaszombati vándorgyűlés által elfogadott egy emlékirat kapcsán, amelyben a fakultás régi kültagjainak csoportja még egy utolsó erőpróbával iparkodott hatalomhoz jutni azáltal, hogy „az orvostudori kar“ helyre-- állítása képezze az egész reform alapját. Balassáék ezt természetesen ellenezték és ekkor Korányi másodmagával egy ellenmemorandumot dolgozott ki, amelyet négyük aláírásával nyújtottak át Wenckheim miniszternek, aki azt helyeselte, elfogadta és az e célra egybehívott országos értekezlet elé terjesztette; az értekezlet is elfogadta és ennek alapján alakult meg az Országos Közegészségi Tanács, melynek Korányi kezdettől fogva tagja, majd másodelnöke, végül pedig elnöke volt. Ez a kudarc nagy haragra lobbantotta az ellenpártot, amely sajtójában éles hangon jutott kifejezésre. De végre elhallgattak és a vándorgyűlések területére vonultak vissza,