Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

30

működésében megszabott és meghonosított, az emelte a külföldi legmodernebb hasonló intézetek szintjére, reményteljes zarándokhelye lett a szenvedőknek és úgy a kórodai, mint a laboratóriumi működés során nevelt Korányi-iskola alapította meg nemcsak hazánkban, de a külföldön is annak mai napig is tiszteletben tartott hírét. Saját és segédeinek irodalmi működése nemcsak számszerint tett tanúságot az intézet intenziv tudományos működéséről, de a belorvosi tudománynak nem egy alapvető fontos haladása van minden időkre a Korányiklinika nevéhez kötve. Külföldön élvezett tekintélye nyilatkozik meg abban, hogy számos külföldi gyűjtőmunkának munkatársául kérték fel; itthon pedig betetőzte gazdag irodalmi munkásságát azzal, hogy a kilencvenes évek elején harmadmagával a belorvostan hatkötetes magyar kézikönyvét szerkesztette egy egész sor szerző közreműködésével és ha a mű maga ma — harminc év után — nem is állhat a tudomány színvonalán, de mindenkorra mérföldjelzője marad annak, hogy a hatvanas évektől kezdve milyen meredeken lendült fel a mi orvosi tudományosságunk. De nem szorítkozott ő szorosan vett tanári kötelességeire. Termékenyítő és gyümölcsöző volt az a működése, amelyet az orvosegyesületben kifejtett, melynek elnöke, majd tiszteleti tagja volt. Hosszú sorát tartotta ott az önálló előadásoknak, élénken részt vett a hozzászólásokban és vitákban. Olyan időben, amikor még nem volt divatos a tuberkulózissal foglalkozni, ő már felhívta az orvosegyesület figyelmét erre az országos csapásunkra és indítványára elnöklete alatt külön állandó bizottságot alakítottak a kérdés tanulmányozására. Reális hazafisága vezette őt abban is, hogy az orvosegyesület külön gondozásába ajánlotta úgy orvosi, mint nemzetgazdasági szempontból a hazai fürdőügyet és ennek kapcsán alakították meg a balneológiái bizottságot, amely a még ma is eredményesen dolgozó balneológiái önálló egyesületnek volt a kiinduló alapja. Koch Róbert tuberkulinjának idejében pedig szinte ő vette kezébe az orvosegyesületnek egy külön e célra alakított bizottságával a kérdés tanulmányozását és az a higgadt, józan eredmény, mellyel a tárgyalások befejeződtek, elsősorban az ő meg nem téveszthető ítéletének volt érdeme.

Mi sem természetesebb, mint hogy ilyen körülmények között az ő személyes híre egyre terjedt és nőtt, nevétől úgy-