Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
29 adásban újból megindult. Mind a két párt minden rendelkezésre álló módot és utat felhasznált a maga jelöltje érdekében, míg végre az esélyek hullámzásának egy válságos fázisában Deák Ferencnek és Mailáth Györgynek személyes közbenjárásával sikerült elérnie, hogy 1866-ban őt nevezték ki nyilvános rendes tanárnak. Egy új tanár ült egy régi tanszékbe1. De történt ennél lényegesen több is, mert Korányival egy új hang és új szellem került a klinikai tanításba. Wagner János nagytapasztalatú gyakorlóorvos és lelkiismeretes, tanár volt, akitől sok gyakorlati dolgot tanulhatott a hallgatósága, de előadásai még sem érték el a tudomány aznapi színvonalát, előadási módja pedig inkább pongyolának volt mondható. Ezzel szemben Korányi a tudomány színvonalának megfelelő előadásait olyan szónoki készséggel tartotta, hogy mint formailag is tökéletes egészek, a régi ötvösmunkákhoz hasonlítottak. Mindenkit meglepett, Wagner hallgatósága megritkult, mert az orvosnövendékek nagy száma inkább Korányi előadásain hospitált és onnan az amúgyis szűk teremből a sebészeket — a jogosult hallgatóságot — majd kiszorította. Az adott helyzetben félreismerhetlen volt az az anomália, hogy a magasabb színvonalú előadásokat a sebészek élvezték, ez azonban csak 1873-ig tartott, amíg a sebészek tanfolyamát beszüntették, Korányi koródája pedig az orvostanhallgatók számára mint parallel tanszék, rendeltetett. A tanártestületben pedig kezdettől fogva kiváló képességeinek megfelelő befolyáshoz jutott, annyira, hogy mindenki Balassa alter egojának tekintette, akit mestere ezentúl semmiféle nagyobb és komolyabb ügyben már nem nélkülözhetett, mert szónoki és írói képességével pótolta éppen azt, ami őnála hiányzott. Klinikája két kórszobából állott, tizenkét, utóbb tizenhat ággyal, az intézet személyzete egy tanársegéd s két ápolónő volt, inventáriurnát egy Nachet-féle górcső képezte. Modern tudományos működésről ilyen sanyarú viszonyok között szó sem lehetett; saját irodalmi működésén kívül tehát egy új klinika építése képezte lelkének legfőbb gondját, ez irány báni iparkodása döntő helyen teljes megértésre talált és így az ő saját építési programmja szerint — a mostani belső klinikai telepen — az ő új koródája 1886-ban megnyílt és innen fogva a modern belorvosi kutatásnak és tanításnak csarnoka lett; az az irány és szellem, amelyet Korányi ezen új intézetének
