Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

klinika fölé — helyezték át. Itt is csak huszonnyolc ágya volt és igaz, hogy a termek világosak és elég szellősek is voltak, de oly szerencsétlen beosztással, hogy a klinikának egyetlen bejárója a szülőszobába nyílott, úgy hogy az egész intézet forgalma, a hallgatóknak, bábáknak, látogatóknak folytonos jövés-menése egész napon át a szülőszobán bonyolódott le, természetesen a rend, a csend, a tisztaság és még egyebek rovására.

A tanártestületben természetesen Balassa táborába állott, kivel különben is jó barátságban volt, pedig soha különbözőbb két embert, mint ők ketten: az egyik a halkszavú, tartózkodó, síma diplomata, a másik a hangos beszédű, közvetlen, szókimondó harcos. Három évvel utóbb közölte az Orvosi Hetilapban dolgozatát a gyermekágyi láz kóroktanáról, újabb három év után pedig — 1861-ben — jelent meg az ő nagy alapvető munkája, amelyet — saját szavai szerint — a világ számára írt. Tanának akkor már valósággal rabja volt, arról beszélve egyre impetuózusabb lett. Egymás után írta az ő ismert nyilt leveleit, ezeknek kéziratát kisebb-nagyobb körben ismételten felolvasta, oly élénken kifakadva az ő hitetlen kartársai ellen, hogy meglátszott rajta, hogy szívét és lelkét vitte meggyőződésének megalkotásába. Nyilt leveleinek és szavának elevenbe vágó éle egyre növelte ellenfeleinek számát, úgy hogy ekkor már nagy ember számba mehetett, mert temérdek ellensége volt. Egyre fokozódó hévvel fejtegette útón-útfélen az ő tanának csalhatatlan helyességét és aki látta őt, amint nagy panama-kalapját állandóan a kezében tartva az utcán állította meg kartársait és hangos szóval cáfolta elleneit és bizonyította saját tanának helyességét, annak önkénytelenül is Archimedes jutott eszébe, amint heurékát kiáltva mezítláb futott végig Siracusa utcáin. Köz ben folytatta orvosi gyakorlatát, a legelőkelőbb körök keresett szülésze és nőorvosa volt, nagy rendelése volt, de ő — aki külsőségekre nem adott semmit — egy egyablakos szerény kis udvari szobát tartott rendelőhelyiségnek, ha pedig valaki esetleg ma tudakozódik az után a szoba után, ahol ő nagy munkáját megírta, akkor azt a lakásnak mai konyhájába vezetik.

Tovább hadakozott angolokkal, németekkel, oroszokkal és propagálta tanát olyan lángoló hévvel, hogy senki nem