A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Dr. Klug Nándor: Kari jelentések

«6

nehezíti. Jő lett volna itt-ott Cuiacius, Donellus, Brissonius vagy Gothofredus jegyzeteiben keresni útmutatást.

Nem megy exegeticum számba, hogy a hol lex naturalis említtetik (Dig. XL\ II. 2. 1), azt egyszerűen lefordítja „természet törvényé "-nek a helyett, hogy a ius naturalera gondolna.

Condictio helyett „kártérítést“ emleget, bár más lapon már szükségesnek látja legalább zárjel közé tenni a condictio szót. Milyen hálás tárgy lett volna pl. a Dig. XLVII. 2. 9. végén a iuramentum in litem exegesisét ismertetni.

Többnyire csak fordít és nem magyaráz, vagy azzal segít magán pl. a Dig. XLA II. 2. 12. §. 2. egyik vitás pontjánál, hogy „valószínűleg romlott a szöveg“, holott bővebben referálhatott volna a „non“ szónak mellőzhetőségéről. Dig. XLVII. 2. 32. §. 1. signatores: jelenti „azokat, a kik az ügylet megerősítésére az iratot aláírták“, holott a signatores nemcsak aláírták, hanem meg is pecsételték a jogügyleti okiratokat. Ily értelemben: lásd Dig. XXII. 5. 22.; Dig. XXIX. 3. 4.; Dig. XLII. 5. 3. §. 9. Dig. XLVII. 2. 32. stb. — Dig. XLVII. 2. 41. §. 3. „si quis post noxam admissam“. Ezt a pályázó így adja vissza: „Ha valaki mint rabszolga kárt okozott“. Ezt a glossa a lopással okozott kárnak vagy egyszerűen lopásnak tekinti. — Dig. XLVII. 2. 42 pr. említi a „vulgaris formula“ engedését. Ezt a pályázó közönséges formulának fordítja, holott itten a vulgaris formula alatt az actio de peculio értendő“. — Dig. XLVII. 2. 73. Modestinus említi, hogy Sempronia keresetlevelet (talán a házasság felbontására irányuló keresetlevelet) írt. átadandóa centurionak (hihetőleg annak, a kinek századában Sempronius szolgál), a hivatalban (officio) való benyújtásra. Hihetőleg az „officium magistri militum“ értendő itt az officium alatt. Mindezt értésünkre adja Gothofredus.

Többnyire csak fordít apályázó s ritkán magyaráz. Aglossá- torok, commentátorok s ezek nyomain haladó exegeticum ok fel- világosító jegyzeteit nem tanulmányozta. A forrás szövegét azonban igyekezett érthetően fordítani, a talált elvi intézkedéseket úgy próbálta összefoglalni. Éne a rendszeres feldolgozásra azonban talán kevesebb ideje maradt, mert az eredmény röviden van bemutatva, de azért mégis találunk egy-két helyet, a hol a római felfogást összehasonlítja a maival, hogy az ellentéteket