A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

fogyatékossága miatt tesz kárt a felsőbb oktatásban, hanem azért is, mert nem folyik be az ifjúság jellemének fejlesztésébe. Mert a felsőbb oktatás nemcsak adatok közléséből áll, hanem azért nagyjelentőségű, mert a jellemet műveli, az önálló ' gondolkodást kifejti, a tények mérlegelésére, egybevetésére és saját Ítélet szerzésére vezet, bevési a hallgatóságba azon meggyőződést, hogy ne a tekintélynek, ne a rábeszélésnek higyjenek, hanem saját gondolkozásuk kifolyása legyen meggyőződésük alapja. Ily irányban vezetni csak azon tanító tud, a ki szakmájának tudományos fejlesztésében résztvett, s föltéve, hogy mint előadó gyengébb is mint a társa, a ki csak tanító és nem kutató: mégis messze felette áll, mert ez csak az érzékre hat pillanatnyi sikerrel, ellenben amannak a működése maradó nyomokat hagy tanítványainak meggyőződésében.

A hol a tanárok megválasztására a közlött szempontok irányadók, ott az egyetemi tanítás sikerdús, s megnyugvással mondhatjuk, hogy ezen szempontoknak alkalmazása az újabb időkben a mi egyetemünkön is legalább a legtöbb esetben érvényesültek, habár nem tagadható, hogy szigorúbb mérték alkalmazása néha kívánatos volna, különösen a magántanári képesítésekben, melyekre a velők járó előnyök miatt a gyakorlati szakmákon a jelentkezés rendkívül nagy, ellenben az elméleti szakmákon majdnem semmi. Az orvosi karon körülbelül 60 magántanár van, s ezek között jelenleg egy sincs az elméleti tanszékeken, csak kettőnek a képesíttetése van folyamatban. Ugyancsak kételkedhetünk, hogy az előbbiek mind- annyiát a tudományközlés vágya indította a képesítés elnyerésére. „Dat Galenus opes, Justinianus