A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza
56 honores “ ; a hol e két befolyás érvényesül, ott a jelentkezőkben hiány nincs. Ezen valamiképen segíteni kell, ha az elméleti tanszékekre jó erőket akarunk nevelni; a gyakorlat az elméletből meríti erőforrásait, azért az elméleti szakmáknak fejlesztése és jó erőkkel való betöltése egyike az egyetem életföltételeinek. Haladás csak ott képzelhető, a hol a hiányok kijavítására megvan az akarat. Elismerjük, hogy nálunk is van javítani való; minden emberi intézmény tökéletlen és javításra szorul, azért be kell ismernünk, hogy tanári intézményeink némelyikének megváltoztatása eredménydús volna. Ilyen egyebek között az elzárkódottságunkkal való felhagyás, és a művelt külföld tudományos életével való belsőbb kapocs keresése. Annak, hogy oly keveset számítunk a tudomány empóriumaiban, magunk vagyunk az okai, mert nagyobb részünk itthon marad, csak egyesek vesznek részt tudományos összejövetelekben, gyűlésekben, kongresszusokban, s még kevesebben vannak, a kik ott munkálkodásukról be is számolnak. Ily eljárás mellett ne csodáljuk, hogy egyik vagy másik tanerőnk megemlítésénél az illető szakma külföldi képviselője azt mondja, mint azt néha hallottam, hogy magyarországi kollégáját névleg sem ismeri. Ha tudományos eredményeinket csak hazai nyelven közöljük, úgy az eredmények a tudományra nézve el vannak temetve. Néha az itthonmaradásnak más indokai is vannak ugyan, az t. i., hogy az eredmények lényegtelensége és az értő szakközegeknek nálunk gyér száma, vagy hiánya miatt a terjedelmes közlemények az irányító felsőbb közegeket jó véleményre
