A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza
54 ha ők maguk is resztvettek tudományuk előbbre- vitelében az igazság keresésével; ha mint búvárok és tudósok kiváltak és a tudomány terén elismerést szereztek. Előfordulhat ugyan, hogy valaki mint búvár kevésbbé tűnt ki, de azért jó tanító; az ilyesmi azonban mindig kivétel, valamint az sem lehet a mérlegelésben irányadó, hogy egyes kiváló szaktudósok nem foglalkoznak kedvvel a tanítással, mert a legtöbb esetben mégis úgy áll az ügy, hogy a ki tudományát szereti, s annak előbbrevitelében közreműködött, annak a fáradságosan szerzett eredmények közlése élvezetet nyújt és elismerést is szerez tanítványai körében. Ehhez egy más buzdító körülmény is járul: az, hogy a tárgynak tudományos kezelésével az illető maga is tanul; a docendo discimus és discendo docemus sehol sincs oly benső szerves kapocsban, mint a felsőbb oktatás körében. A ki tárgyát évről- évre régi jegyzetei alapján, elavult állásponton adja elő: az ilyen tanító iskolamesterséget gyakorol, nem méltót a felsőbb oktatáshoz. Az előadásoknak mindig figyelembe kell venni az újításokat és az új eredményeket, ezeknek megismertetésére pedig tanulni kell; a jó tanár egész életén át tanul, hogy jól taníthasson. Ez bizony fáradságos pálya, s az erőknek teljes kifejtését kivánja, azokat gyakran idő előtt ki is meríti, de bő kárpótlást kap a költő szavai szerint azon öntudatban: „Lange leben ist nicht viel leben, Viel wirken ist viel leben.“ A ki a kifejtett erőfeszítő versenyben elmarad, az a maga kárát vallja, az érdeklődés a hallgatóságban csökken és órái elnéptelenednek. Az ilyen elmaradott tanító nemcsak a- tények közlésének
