A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

49

elégedniük ugyan azzal, a mennyit az illető állam áldozhat; kevésbbé vagyonos államtól nem lehet kívánni, hogy annyival lássa el az intézeteket, mint a gazdagabbak. De az intézet-igazgatóknak kötelessége, s ha ezt nem teszik, mulasztást követnek el, hogy szakmájuk sikeres művelésére szükséges kívánalmakkal előálljanak. A legnagyobb készséggel elismerjük, hogy kormányunk újabb időben minden lehetőt elkövetett a jogos igényeknek kielégítésére. Ha valaki, a ki a régi egyetemi viszonyokban nevekedett, mint Epimenides 30 évi álmából mai nap fölébredne és körültekintené egyetemi épületeinket, az bámulatából fel sem ocsúdnék, annyi újat és meglepőt látna, hogy magát egészen új világban képzelné. Az üllői-úti orvoskari klinikumi telepen, a műegyetem melletti orvos- természettudományi épületekben, a Ludoviceum szomszédságában emelt új építkezésekben, s a készülő központi egyetemben oly alkotásokat kell elismernünk, minőket ily rövid idő alatt kevés helyen emeltek. Valósággal mondhatjuk, hogy közoktatásügyi kormányunk bölcs intézkedése Lot Ferdinánd szavai értelmében járt el, midőn hosszú elmaradottságunkból való kivetkőzésre egy napot, egy órát sem mulasztott el. De azért ne ámítsuk magunkat és ne essünk elbiza- kodásba, mert szomszédjaink sem maradtak el. Nem szólok Bécsről, melylyel a versenyt bátran kiállhatjuk, nem is említve Olasz- és Francziaországot, hanem igen is nem hagyhatom említés nélkül Németország, a kis Belgium, Helvéczia és Eszakamerika erőmegfeszítéseit. A ki Budapestről ki nem mozdul, az újabb mozgalmakról nincs tájékozva, s annak csak ajánlható, hogy nézzen körül, s akkor azon véleménynyel kell visszakerülnie, hogy ne állapodjunk meg egy perczig

4

—