A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

25

egyetemekkel szemben van. Minden tanszék betöltésénél első sorban arra tekintenek, bogy a dóczensek köréből kikerülő, vagy más tanerő tudományos munkálkodásával a képességet kimutassa arra, hogy az ifjúságot a tudomány szellemébe be tudja vezetni; nemcsak ismereteket tud velők közölni, hanem egyéniségével, szellemi képességeivel szeretetet tud bennök a tudományhoz felkölteni; nem a dialektika, a fényes szónoklat a fő, nem a forma a czél, hanem az érvelés, a gondolkodás és meggyőződés felköltése, a helyes ítélet megszerzése az, a mi az összes tanítás gyúpontját képezi.

Igaz ugyan, hogy ezen szervezetnek elfajulásai is vannak, de hol van emberi intézmény, a melyen ilyenek hiányoznak? Az elfajulások közül megemlítendő a túlságos irodalmi termelés; de ezek egy részének mégis van értéke, s ez ha kevés volna is, a selejteset bőven kipótolja. Egy másik hátrány az, hogy a búvárlati főczél az előadásokban pongyolaságot eredményezhet; de az ilyen esetek a ritkábbak közé tartoznak, s egészben véve mondható, hogy a tanítás Németországban megtalálta a helyes utat és egészséges alapokon nyugszik. A szónoki előadások, melyek fényökkel vakítanak, csak rövid ideig vonzóak; az ilyenek, ha nem kapcsolatosak valódi tudományos szellemmel, csak ideig-óráig kötik le a hallgatóság figyelmét; az érdeklődés rövid idővel apad, s a hallgatóság fogy; ezt a tapasztalat mindenütt megerősítette. Nem tagadható ugyan, hogy a szabatos, világos és szónoki előadásnak meg van a maga hatása; de ennek nem szabad az óhajtott eredmény másik részét: a tudományos meggyőződést a helyéből kiszorítania; a kettőnek lehetőleg karöltve kell járnia, s