A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

26

ha már az egyiknek apadnia kell, mert e két képesség ritkán központosul egy egyénben, úgy ez inkább a szónoki képesség, mint a tudományos meggyőződés rovására essék.

Az egyetemek a legfelsőbb tanintézetek, melyeken a tudományos búvárlati szellemnek hiányoznia nem szabad, s azok, kik a tanítás élén állanak, ne csak megszerzett ismeretek közlői legyenek, hanem maguk is közreműködjenek a tudomány előbbre vitelében. Igaz ug}"an, hogy ezen czél elérésében mainap az egyetemek már nem állanak egymaguk: az akadémiák és tudományos társulatok ugyané czélt tették feladatukká, de ezeknek nincs közvetlen befolyásuk az ifjúságra, s nem hatnak személyes érintkezésükkel ezek jellemének kiművelésére, éppen azon elemre, a melytől az állam jövendője függ. Azért oly nagy jelentőségű a felsőbb oktatásügy, mert a haza sorsát intézendő elem jelleme azon években, midőn a kedély, az elme, az irány még hajlékonyak, a felsőbb oktatás helyességével arányban fejlődik vagy hanyatlik. Ezen körülmény egymagában lerontja azoknak okoskodását, a kik az egyetemi tanulmányokban csak néhány eltöltendő évet látnak az iskolapadokból való kilépés és a gyakorlati életbe való átmenetei között; a kik azon nézeten vannak, hogy az igazi tudományos élet csak az oklevél megszerzése után indul meg, s egész addig a fiatalságot szabad mozgásában vizsgákkal, kollóquiu- mokkal, felügyelettel korlátozni kell; elő kell írni x mit, mikor és hogyan tanuljon, adjon minél többször számot arról, mit tanult, s megfelelt-e a kiszabott követelményeknek.

Hát én nem tagadom, hogy így is lehet eredményeket elérni, s elismerem, hogy a tanulási kényszer-