A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

23

mederbe terelt tanszabadsággal. A folyamnak meg kell ugyan hagyni a maga útját, nem szabad folyását megszűkítéssel a gátokat elsodró áradattá tenni, de egészen gátok nélkül hagyni sem tanácsos, mert kiönt és a viruló földeket elpusztítja. így van ez a tan- szabadsággal is: csak ilyennek árnyékában talál a tudomány megpihenést és szedi gyümölcseiből táplálékát, de csak úgy, ha az árnyékból ki nem mozdul; a mint azt elhagyja, a nap égető sugarai szabadreptn szárnyait leperzselik, s akkor hiába kesereg veszteségén, az elmulasztott időt pótolni nem képes.

Egészséges alapokon a tanszabadság a német egyetemeken, s az olyanokon van meghonosítva, melyek hasonló berendezésűek, ú. m. a svájczi, belga, skandináviai, skót, osztrák egyetemek; ezekhez sorolhattuk eddig a magyar egyetemeket is, s újabban a legtöbb északamerikai egyetemet. Ezeknek egyesein némi eltérések vannak ugyan, de működésük majdnem oly sikeresnek mondható, mint a német egyetemeké.

A siker első sorban a tanítási szabadság helyes szabályzásától függ, a mihez hathatósan hozzájárul a nemzeti bélyeg is. A hol a tudományt nagyra tartják, s a mely népben az idealiszmust a tudományért a praktikus haszon után járó hajsza ki nem oltotta, ott a felsőbb oktatás meghozza a maga gyümölcseit; azon nemzetben a jellemet megszilárdítja, a képességeket fokozza, a mivel csak a maga javát szolgálja, mert vagyont és hatalmat ad. Erre elég példa van a történelemben. Görögország hatalmának tetőpontján akkor állott, midőn népe a szépért és idealiszmusért rajongott, midőn tudomány és művészet tetőpontján állott. Perikies és kortársai idejében volt az, midőn ama maroknyi nép bámulatos elszántságával képes volt